Tisztaság

 

Egy hónapja, hogy elvitték az Icát a rendőrök.

Azután történt, hogy az intézetben az egyik kölyök kiugrott az emeletről.

A konyhában voltunk, amikor jöttek. Ica a sparheltnél állt, a bablevest kavargatta. Vedd le a szaros cipőd, szólt hátra, csak aztán vette észre, nem a gyerek az, hanem a rendőrök. Akkor megtörölte a kezét, és hagyta hogy kivigyék. Mentem utánuk, de hát miért?

Mire a kapuhoz értünk, már kinn állt az utca.

Nincs mit bámészkodni, ültették be az Icát a kocsiba.

Ott álltunk a gyerekkel, és csak bámultunk utánuk.

Bementem a rendőrőrsre. Nem mondtak semmit. Még tart a nyomozás.

Nyomozás!? Miért? Mit csinálhatott az Ica?

Mindig jó asszony volt. Dolgos és tiszta. Az intézetbe is takarítani hívták, meg hogy tartsa rendben a sok koszos kölyköt. Nem akartam odaengedni. Csupa csavargó, kiszöktek az intézetből, loptak, amit tudtak. Aztán letagadták.

De ő menni akart. Kell a pénz.

Gürcöltünk tovább, én a földeken, az Ica meg itthon és az intézetben. Az igazgató mindig dicsérte, még külön pénzt is adott neki. Szerették a faluban is, segített, ahol tudott. Aztán, mikor elvitték, sutyorogni kezdtek. Gonosz asszony az! Verte a fiúkat, meg azt is csinálta velük.

Elmentem az igazgatóhoz.

Zargatta a fiúkat, mondta. De hát hogyan? Fürösztötte őket.

És mi van abban? Mindig tiszta asszony volt, nem tűrte a koszt meg a büdöset, velem is kiabált, füröggyé már, olyan a szagod mint a disznónak.

De az Ica megmosta őket ott alul is. És ebből lett a baj.

Milyen baj?

Kiskamaszok ezek, szinte gyerekek. És maga is tudja, mi történik, ha a férfiembernek hozzányúlnak a tökéhez. Szégyellték a fiúk. Nem akartak fürödni, az Ica meg felpofozta őket.

Ezt elhittem, pofozta a mi kölykünket is, de hát nem lehet másképp, a gyerek engedetlen.

De az Ica is levetkőzött, és azt akarta, hogy aztán mossák meg őt is. Mindenhol. Érti?

Az Ica nem ilyen! Még nekem se hagyta, hogy csupaszon lássam. Ha mosakodni kezdett, kizavart a konyhából, magára csukta az ajtót, aztán meg az ágyban, ott se hagyott mást, csak hogy a paplan alatt megkeressem a lyukát, és betoljam neki! Hazudnak azok a kölykök!

Én is azt gondoltam, amikor terjedni kezdett a szóbeszéd az intézetben. Sérült gyerekek ezek, ki tudja, mi történt velük mielőtt ide kerültek, aztán elég egy rossz szó, egy félreérthető mozdulat, és már támadnak, összevissza beszélnek. Úgyhogy behívtam Icát is. Azt mondta, nem igaz.

Persze hogy nem igaz!

De hát tudja, hogy mi történt végül. Az egyik fiú kiugrott a negyedikről. Nem tehettem mást, jelentenem kellett. Kijöttek, vizsgálódtak. És akkor a gyerekek elkezdtek beszélni. Hogy az a fiú biztos az Ica néni elől menekült, mert ő sem akart többet a fürdőszobába menni, mert az Ica néni ilyenkor bezárta az ajtót, azt mondta, ő is piszkos, fürödjenek együtt, és megmosta őket ott is, aztán meg a kezüket odahúzta magához, a melléhez meg a lába közé.

Hogy csinált volna az Ica ilyet egy gyerekkel!? Ez bűn! És ő mindig félte az istent. Imádkozott, morzsolta a láncot, szabadíts meg a gonosztól.

Elmentem a paphoz is. Gyónt az Ica? Igen. És? Aki a bűnbánat szentségéhez járul, megkapja isten irgalmas bocsánatát.

Később mégis kiprédikálta a templomban.

Itthon is baj lett. A gyerek nem akart iskolába menni. Megvertem. Ő meg csak ordított, az a kurva, az a kurva! Belöktem a kamrába, rázártam az ajtót. Kimászott az ablakon. A rendőrök hozták vissza.

Hiányzik a feleségem. Jó asszony.

Tiszta.