Czingel Ádám

József Attilának

szívek közt az állomások mindig
bizonyként léteznek, és a cél
valahogy mégse…

csak az virul, ami nem volt ismerős,
csak az virul, mit nem érhetsz el, és
felbontottad pedig kérdezték

mi a fontosabb. három évet
vártál, szádon abszint, előtted tükör
ki néz? ki lát? –

azt gondoltad költő lehetsz,
kezedben, amit nem is szeretsz,
dől beléd – belőled dől a

színtelenség, mert színtelen,
minden színtelen, csak az nem, aki szeret.
tántorgás az út, mint filmek

ha nézed és megkívánod te is,
bármi forog; forogsz, a föld forog,
beledermedsz a kátyúkba,

a macskakőbe és nem hiszed,
és nem hiszem, hogy felold;
szíve mégis állomás