EGYEDÜL
Színjáték egy felvonásban
Öt jelenetben
Szereplők:
ETELKA, hatvan feletti nő
SZIMONETTA, huszonéves lány
FIÚ, pár évvel idősebb a Szimonettánál
JÓZSI, nagyjából Etelkával egyidős
SANYI, harminc körüli férfi
FERI, csapos a vasúti restiben
RENDŐR
ELSŐ JELENET
Helyszín egy balatoni strand. A szezon utolsó napja, este hét óra után. A szereplők egy padon ülnek, a víz felé fordulva. Mögöttük egy lehúzott redőnyű büfé, néhány fürdőruhás strandoló (kartonból kivágva)
A szereplők fürdőruhában, a fiún hosszúszárú úszónadrág, Szimonettán bikini, Etelkán egyrészes dressz.
A pad bal szélén Etelka, középen Szimonetta. Etelka a karját a támlán, Szimonetta mögött tartja, néha hozzáér a lányhoz. A fiú a jobb szélen ül félig a másik kettő felé fordulva.
Egy hangszóróból a Mamas & Papas, California Dreamin’ száma szól
ETELKA: Minden nyár végén lejátsszák ezt a dalt. Csak egyszer megértenék a szövegét.
SZIMONETTA: Miért, miről szól a szövege?
ETELKA: Hát nem a nyárról, a vidámságról.
FIÚ: Sztereotípia, ha California, akkor szörf, strand. ”I wish they all could be California girls” (Énekli a Beach Boys számát.)
ETELKA: Honnan ismered ezt a dalt? Jó hangod van. Tanultál énekelni?
FIÚ: Csak a YouTube-ról. A jó zene kortalan.
SZIMONETTA: Érdemes lenne kipróbálnod magad egy tehetségkutatóban.
FIÚ: Ja bohócnak.
ETELKA: Nehéz a rockszakma.
SZIMONETTA: Még csak augusztus vége van, de már lehullottak a levelek.
ETELKA: All the leaves are brown (éneklő hangsúllyal)
SZIMONETTA: Tessék?
FIÚ: A dalban.
SZIMONETTA: Melyik dalban
ETELKA: Ami most szól. Papás-mamás. Na jó, fiatal vagy. Mint egy hamvas barack. (megcirógatja a SZIMONETTA tarkóját)
SZIMONETTA: Még belepirulok.
FIÚ: A szárazság az oka.
ETELKA: Mindennek az az oka. A szomjúság. (A lányra néz)
SZIMONETTA: Unatkozom.
FIÚ: Unatkozni is tudni kell.
ETELKA: Egész nyáron hajtottatok, most semmittevés van.
SZIMONETTA: Reggeltől, késő estig. Sok hülyének nem számított a záróra.
FIÚ: Egész nap vedelték a sört, a vízbe se nagyon mentek. Aztán hazavitték az asszonyt, kocsival, piásan és utána visszajöttek.
ETELKA: Kocsival. Ebből a picsányi faluból. Mi gyalog jártunk fiatalon a vízhez.
SZIMONETTA: Nem volt mindig büfés? Nem tudom másképp elképzelni.
ETELKA: Fenn a hegyen volt a telkünk. Most már benn a faluban van házam.
SZIMONETTA: Mit lehet itt csinálni szezonon kívül?
ETELKA: Maradj itt velem, meglátod. Akkor van az igazi élet.
FIÚ: Egyetemre kell menni.
SZIMONETTA: Neked.
FIÚ: Jövőre talán neked is sikerül. Addig otthon leszel. Úgy élünk, mint házasok.
SZIMONETTA: Nem biztos, hogy úgy akarok élni.
ETELKA: Mint házas?
SZIMONETTA: Mint egyetemista sem.
FIÚ: Az egyetem jó.
SZIMONETTA: Lófaszt. Két éve jársz oda, a gáztűzhelyt sem tudtad bekapcsolni a konyhán.
ETELKA: Azért a nyár végére ő is kikupálódott.
SZIMONETTA: Majd várok mindenre, hogy végre kikupálódjék.
FIÚ: Na, én megyek úszni. (parancsolón) Szimi gyere te is!
SZIMONETTA: Nincs kedvem, tiszta trutyi a víz.
ETELKA: Mondom én, hogy akkor lesz jó, ha mindenki elhúz innen.
FIÚ: Huszadika után elromlik az idő.
ETELKA: Csak, hogy elriassza a nyaralókat.
MÁSODIK JELENET
Helyszín ugyanott, a padon csak Etelka és Szimonetta ül. Etelka a karját továbbra is a lány vállán tartja. Szimonetta néha bizalmasan a nő combjához ér.
ETELKA: Együtt laktok?
SZIMONETTA: Ja, a szülei vettek neki egy kéglit. Nekem még rendes szobám sem volt otthon.
ETELKA: Itt maradhatnál amíg fel nem vesznek az egyetemre.
SZIMONETTA: Aztán mit csinálok itt. Dög unalom.
ETELKA: Innen is el lehet járnunk szórakozni, színházba. Aztán reggel a Balatont látod. Te aludhatnál az ablak felől.
SZIMONETTA: A színházat nem szeretem. Minden olyan fekete, kopár, meg szomorú. A vicceseket szeretem, a standupot.
ETELKA: Oda is elviszlek, bár nem én nem találom humorosnak.
SZIMONETTA: Honnan van minderre pénzed?
ETELKA: Tizenhat éves korom óta viszem ezt a büfét, ha akarod rád írom. Én már elfáradtam.
SZIMONETTA: Akkor tényleg nem sok értelme van egyetemre járnom.
ETELKA: Láttad, a doktor urak ugyanolyan disznók.
SZIMONETTA: Ja, az egyik képes volt a kukáknál kikezdeni velem. Jól rábasztam a kuka fedelét. Tiszta trutyi lett az orvosdoktorprofesszor.
ETELKA: Hogy kérkedett.
SZIMONETTA: Kést, villát kért a sültkrumplihoz.
ETELKA: Kisgatyában megszűnik a különbség.
SZIMONETTA: Főleg, ha hideg a víz. (nevet)
ETELKA: Rajtad azért látszik, mid van. (kézfeje hátával megsimítja a lány keblét, az nem húzódik el, kissé még ki is dülleszti a mellkasát)
FIÚ: (Visszatérve az úszásból) Hideg volt a víz.
ETELKA ÉS SZIMONETTA: (egyszerre, összevihogva) Tényleg hideg a víz.
SZIMONETTA: Nem csak attól.
ETELKA: Kinyílt a csipád. (megborzolja a lány haját)
FIÚ: Ti meg miről beszéltek?
ETELKA: Semmiről, csak a hőtágulásról.
SZIMONETTA: Ami másképp hat a különböző nemekre. Ugye? (Etelkára néz)
FIÚ: Nem is fizikus akarsz lenni.
SZIMONETTA: Hát nem. Az bizony semmiképpen sem.
FIÚ: Én az leszek, mit kell belekavarni abba, amihez nem értesz.
ETELKA: Valamihez nem kell érteni, elég a tapasztalás.
FIÚ: Bezárom a büfét, aztán menjünk.
ETELKA: (a lányhoz) Na, meggondolod?
SZIMONETTA: Még nem tudom. Holnap reggel indulunk haza.
ETELKA: Jövő hét pénteken kinn leszek minden vonatnál.
HARMADIK JELENET
Vasúállomási resti előtt. Néhány szereplő kinn dohányzik. A férfiak munkásruhában, Etelka könnyű, kora őszi öltözékben.
JÓZSI: Etelka, vár valakit?
ETELKA: Törődj a magad dolgával Józsi!
JÓZSI: Jól van, csak láttam, mindegyik vonathoz kijön. Miért nem marad itt a restiben?
ETELKA: Majd pont a ti társaságotokra vágyom.
SANYI: Iszik egy unikumot, Eta néni.
ETELKA: Nem iszom.
JÓZSI: Leszokott?
ETELKA: Jobb lenne, ha ti sem innátok.
JÓZSI: Mi kapjuk a segélyt, azt csinálunk vele, amit akarunk!
ETELKA: Ti nem javultok semmit.
JÓZSI: Ötven éves koromig mindennap dolgoztam a borkombinátban. Még hétvégén is.
ETELKA: Én szerencsére soha nem függtem senkitől és semmitől.
JÓZSI: Faszitól se nagyon.
ETELKA: Szép is lett volna, a faluból valamelyik alkesz.
SANYI: Eta néni biztos gobbihilda.
JÓZSI: Annál azért jobb bőr.
ETELKA: Fiúk, fiúk úgyse tudtok zavarba hozni.
HANGOSBEMONDÓ: Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a Budapest-Déli pályaudvarról Tapolcáig közlekedő Tópart Intercity műszaki meghibásodás miatt előreláthatólag hatvanöt percet késik. A késésért szíves türelmüket és megértésüket kérjük.
ETELKA: Biztos ezzel jön.
JÓZSI: Nekünk mindegy. Ha késik, ha nem. Úgysem megyünk sehová.
SANYI: Nem iszik meg mégis egy uncit, Etelka néni? Én csak egy fröccsöt kérnék.
ETELKA: Hagyj már Sanyi! Láttál te már engem napközben inni?
SANYI: Hát…
ETELKA: Az szilveszterkor volt, de csak egyszer.
FERI a csapos: (kijön és csatlakozik a társasághoz) Na ma sem lesz nagy forgalom.
ETELKA: Már nem szokás érkezéskor inni valamit.
FERI: Csak rohannak fel a hegyre. Képesek magukkal hozni a piát.
JÓZSI: Van, akikért kocsival jönnek.
ETELKA: Ki sem szállnak az autóból.
FERI: Ismeri ezeket a népeket?
ETELKA: Nagyjából tudom hol laknak, de nem ismerem őket. Ha találkozunk, én gyalog, ők kocsival, nem is biccentenek. Teszi a szépet a büfénél, aztán meg az asszonnyal az oldalán már meg sem ismer.
FERI: Maga kire vár? Valami rokon? Eddig jól titkolta.
ETELKA: Egy nyári dolgozóm.
FERI: Ősszel is ad neki munkát? Kertit? Miből fizeti?
ETELKA: Majd meglátom.
FERI: Magának is elvette az eszét az egyedüllét.
ETELKA: Miért nálad is volt, hogy két felszolgáló volt, egy vendégre.
FERI: Leszoknak a népek a vonatról, ha mindig ennyit késik.
ETELKA: Mindig késik.
JÓZSI: Előfordult, hogy előző napi vonat jött meg délelőtt.
SANYI: Meg amikor beomlott az alagút Kelenföldnél.
FERI: Akkor csak négy perc késéssel ért be a vonat.
JÓZSI: Tapolcán motort kellett cserélni a mozdonyban.
ETELKA: Megdicsérték a masinisztát, hogy behozta a késést?
FERI: Meg, nagyon meg, múlt héten láttam, fejjel egy kukában.
JÓZSI: A hétszentségit a világnak!
SANYI: Basszák meg!
ETELKA: Bárcsak! (sóhajt)
FERI: Kijött a forgalmista.
JÓZSI: Végül csak negyven percet késett.
ETELKA: Na én megyek, szervusztok fiúk!
FERI: Visszafelé csak erre jönnek, igyanak meg egy kávét!
(A nő eltávozik, a férfiak néznek utána)
JÓZSI: Itt halok meg szomjan.
FERI: Jó lenne rendezned az eddigieket.
JÓZSI: Ferikém, tudod, hogy mindig rendeztem.
FERI: Ja, egy év múlva, de még az is jobb, mint a nem fogyasztó vendég.
SANYI: Na nézzük, ki jön vele.
JÓZSI: Egyedül van.
FERI: Egy Unicum, Etelka?
ETELKA: Jöhet, meg egy kört a többieknek is. Ferikém fogyassz te is!
SANYI: Kaphatok egy vodkát is?
ETELKA: Igyál Józsi, más öröm úgysincs. (isznak, majd egy újabb kör, majd még egy)
JÓZSI: Hazakísérjem, Etelka?
ETELKA: (kissé spiccesen) Haza Józsi.
NEGYEDIK JELENET
Barátságos, karácsonyi díszbe öltöztetett szoba. Kandallóban tűz lobog. Egy fotel, egy kis asztal és álló lámpa van viszonylag közel húzva a tűzhöz.
Etelka a fotelben ül, olvas. Leteszi könyvet, a tűzbe néz. Feláll, az ablakhoz lép, kinéz a sötétbe. Ezt háromszor megteszi.
Kopogtatás riasztja fel. Kimegy a színről. Üdvözlés, csodálkozás hangjai szűrődnek be.
ETELKA: Hát, hogy jutott eszedbe! Ebben a borzalmas időben. Írhattál volna, telefonálhattál volna. Lementem volna érted!
SZIMONETTA: (flegmán) Hát itt vagyok. Melyik lesz a szobám?
ETELKA: Én azt gondoltam, egy... (elharapja a mondatot). Ahonnan rálátsz a Balatonra.
SZIMONETTA: Van benn tévé?
ETELKA: Nincs, de veszünk, drágám. (próbálja átölelni a lányt, de az elhúzódik)
SZIMONETTA: Még nem vagyok készen, össze vagyok zavarodva.
ETELKA: Van időnk, jövő nyárig.
SZIMONETTA: Akkor megint dolgozni kell a büdös büfében? Nem ezt ígérted.
ETELKA: Jaj, dehogy, milyen buta vagyok. Csak érezd jól magad!
SZIMONETTA: Összevesztünk. Haza nem mehettem, anyám biztos lebaszott volna, hogy elcseszem a jó partit.
ETELKA: A férfiakkal csak a gond van. Megleszünk mi itt ketten. (a lány haja után nyúl, de az megrázza a fejét, fürtjei lobognak)
SZIMONETTA: Lezuhanyzom. Hol a fürdő?
Etelka az egyik ajtó felé mutat. A lány eltűnik az ajtó mögött. A nő a fürdőszoba ajtó félfájához támaszkodva, egyik karját a mellére szorítva, másikat szorosan összezárt combja közé fúrja. Vágyakozó testtartásban álldogál. Mikor nyílik az ajtó, rajtakapottan ugrik félre.
SZIMONETTA: Etelka! Te leskelődtél? (a törölközőt melyet maga köré csavart, látványosan megigazítja, megvillantja bájait)
ETELKA: Hova gondolsz. (nyel egyet)
SZIMONETTA: Valami kaja van?
ETELKA: Szalonna, sonka, kolbász.
SZIMONETTA: Egy pizzának jobban örülnék. Lehet itt valahonnét rendelni?
ETELKA: Nem tudom, de megkérdezhetem a Józsit.
SZIMONETTA: Ki az a Józsi? A pasid?
ETELKA: Tudod, hogy téged vártalak.
SZIMONETTA: Jó, de én nem lehetek a pasid. De hagyd a pizzát. Inkább lefekszem, még megárt az esti kaja. Meg ez sem lenne jó, ha megnőne. (a törölközőt szétnyitja magán, lapos hasára csap.)
ETELKA: Ahogy gondolod.
SZIMONETTA: Jó éjt! (a bizalmaskodni próbáló Etelka elől a szobája felé surran, az ajtót belülről bezárja)
ETELKA: Fiatalság, bolondság! Majd megmelegszik nálam.
ÖTÖDIK JELENET
Ugyanaz a szoba, mint az előző jelenetben, most üres, egyetlen szék árválkodik a szoba közepén.
Etelka belép az ajtón, mindkét kezében dugig tömött bevásárló táska. A látványtól megtorpan, a szatyrokat a földre ejti, tartalmuk szétgurul a padlón.
ETELKA: Szimonetta! Itthon vagy? Mi történt itt?
Körbe járja a házat, minden ajtón benyit, közben a lányt szólongatja.
ETELKA: Hol vagy szerelmem! Remélem nem esett bajod. Ki tehette ezt?
Kirohan a házból, az ajtót tárva nyitva hagyja. Egyenruhás férfival tér vissza.
RENDŐR: Hát ezt jól kipakolták. Van sejtése, hogy ki tehette?
ETELKA: Most ne azzal foglalkozzék, a lányt kell megkeresni. Jaj, biztos elrabolták!
RENDŐR: Szerintem erősen benne van ő is. Mit tud róla?
ETELKA: Nyáron nálam dolgozott, megkedveltem. Nem volt hová mennie az én kis árvámnak.
RENDŐR: Hogy hívták?
ETELKA: Szimonetta.
RENDŐR: (a fejét csóválva) Szimonetta, persze. Azt mondja dolgozott magánál. Megvan a munkaszerződése, látta az iratait?
ETELKA: A fiújával volt, ő kezeskedett érte.
RENDŐR: És a fiúról tudunk valamit?
ETELKA: Olyan megbízhatónak tűntek. Egyetemista.
RENDŐR: Szóval nem tud róluk semmit. Sem irat, sem munkaszerződés. Készpénzben fizette őket?
ETELKA: Készpénzben. Volt, hogy euróban.
RENDŐR: Felküldöm a technikusokat, addig, ha lehet, ne nyúljon semmihez.
ETELKA: Nem nyúlok.
A rendőr eltávozik. A nő tovább téblábol a házban, nem találja a helyét.
ETELKA: Ha szóltak volna, hogy kell, adok.
Leül a székre, fészkelődik. Végül a padlóra fekszik, karját a feje alá teszi, mindkét lábát a mellkasához húzza. Háttal a közönség felé. Percekig fekszik így, végül a hátát rázza a zokogás
Csongrád 2024. 12. 10.