A menet
A menet a Jegesi útról fordult a főutcára.
A júniusi nap már melegen sütött,
a sorokban lépteiket szaporázók
mégis kabátot viseltek.
Néhányuk homlokáról csorgott a veríték.
Winternitzék három házzal laktak feljebb.
Ők is csatlakoztak a némán vonulókhoz.
Dédapám, dédanyám, fiatal lány nagyanyám
a kerítés mögül figyelt.
Ükanyám ezt nem akarta végig nézni, a házban maradt.
Winternitz Julcsi nagyanyám barátnője volt.
Amikor elhaladtak a házuk előtt,
nagyanyám önkéntelenül intett neki.
Dédapám Winternitz bácsira nézett,
és alig észrevehetően biccentett neki.
Bár már hét óra felé járt,
sok spaletta még zárva volt a főutcán.
A menet balra fordult, az állomás felé.
Lassan megindult a nap,
mindenki ment a dolgára.
Az ismerős zajoktól végre
fölpattogzott
a csönd.