Homokpogácsák

Talán túlságosan is verőfényes nyári délután volt, amikor kézen fogva megérkeztek a játszótérre. A mászóvár üresen állt, ez is jelezte, hogy nem egy átlagos napot élnek. A kislány elengedte édesanyja kezét, apró léptekkel megcélozta a játékot, ami most csak az övé lehetett. Végre. Az anya kényszeredetten elmosolyodott. Kislánya jó pár betegséggel a csomagjában érkezett. Férje elhagyta őket, mert nem bírta az állandó stresszt és a kezeléseket. A nő számára viszont egy pillanatig sem volt kérdés, hogy megérte-e. Hiszen itt van ő, többé kevésbé egészségesen, vidáman és most már pontosan olyanok az életkilátásai, mint bármelyik gyermeknek a Földön.

Dudálás hallatszott a közelből, a nő ösztönösen felkapta a fejét a hangra és körülnézett. A forgalom a városban már napokkal korábban óriási dugóvá olvadt össze és leállt, az egyik gazdátlanul hagyott villamost éppen egy meglehetősen ittas párocska próbálta elindítani. Már a helikopterek sem köröztek, fokozatosan néptelenedtek el az utcák. A másfél éve tartó visszaszámlálás a végéhez közeledett.

Miközben aggódva kísérte lánya minden mozdulatát a kötéllétrán, készített egy fotót a gyerekről és elküldte édesanyjának, aki valószínűleg nem fogja már látni, hiszen félig öntudatlan állapotban feküdt a kórházban. Talán jobb is így, gondolta. Szinte soha nem értettek egyet semmiben, valószínűleg most is vita tárgya lett volna, hogy jól teszi-e, amit tesz.

***

A világ vezető államai sok mindennel próbálkoztak. A pszichológusok azt javasolták, hogy közösségben, együtt éljék át az eseményt az emberek, mert egy dolog hamar biztossá vált, hogy elkerülni lehetetlen. Ahogy a nap közeledett, gyorsan emelkedett az öngyilkosok száma, sokan szerettek volna maguk dönteni a lezárásról.

***

Az anya a játszótéren azon kezdett morfondírozni, hogy jól teszi-e, amit tesz, bár hamar eldöntötte, amikor az első hírek megérkeztek a számításokkal, hogy a boldog életet választja lányának. Bármeddig is tartson. Először ő is elkezdett kapkodni, elővette az ágy alól a bőröndöt és szórta bele a cuccaikat. Aztán lassanként váltott, és minden lényegtelen tevékenységgel felhagyott. Ugyanazt a szokásos napirendjüket követték ma is, ami oly vidámmá tette az elmúlt heteiket.

***

A NASA számára már 2022-ben egyértelművé vált, hogy legalább öt-tíz évre lenne szükség, hogy az aszteroida előre jelzett becsapódásától meg tudják menteni a bolygót. Rá egy évre kísérletképpen megpróbálták módosítani az aszteroida pályáját, sikertelenül.

***

A homokozóban játszottak éppen, amikor egy másik kislány érkezett az anyukájával és örömmel vette birtokba a játszóteret. A szülők egy pillanatra összemosolyogtak, majd szinte egyszerre néztek fel az égre és pár pillanatig az óriási tűzgömböt figyelték.

***

Sokan számvetéseket készítettek, ő is beállt ebbe a sorba, kiszámította, hány napot tölthetnek együtt a kislánnyal, hány foga nő ki addig, körülbelül hány lépést fog megtenni. Újabban pedig azt számolta, hány homokpogácsa készülhet el. Itt, a homokozóban. Lényegtelennek tartott dolgok váltak az életminőség fokmérőjévé és korábban lényegesek szűntek meg fontosnak lenni. A híreket például már jó ideje nem hallgatta. Úgy becsülte, hogy talán negyed óra lehet hátra az óriás aszteroidával való ütközésig. Leporolta a gyerek nadrágját és alá tett egy párnát, hogy ne a vizes homokon üljön. Lánya közben éppen egy homokpogácsát készült kifordítani a homokozó padkájára. Az anya tisztában volt vele, hogy milyen fontos pillanatok ezek, hiszen ez az alkotás most már a világ végéig megmarad.