Foci egy percben

A savanyú bor és a cigarettafüst szaga keveredik a külvárosi talponállóban. A bádoggal borított söntéspult felett televízió függ. A vendégkört lecsúszott középosztálybeliek, valamint kőművesek és segédmunkások alkotják, többségük a világbajnoki döntő hosszabbítását nézi, csupán néhányan beszélgetnek a sarokban, háttal a készüléknek. A magyar válogatott hősiesen küzd, hogy revansot vegyen a németeken az 1954-es berni fiaskóért, de az állás még a százhuszadik percben is nulla-nulla. A csatársorunk elég töketlen – jegyezi meg egy svájcisapkás férfi. Még jó, hogy a védelmünk tuti! – teszi még hozzá, mutatóujját felemelve. A többség némán bólogat, egy söröskorsót szorongató, kinyúlt kötött pulóvert viselő ötven körüli vendég, aki eddig háttal állt a tévének, most okoskodva kezd el magyarázni. Persze, hogy védekezésben vagyunk jók! Évszázadok óta körülvesz minket az ellenség! Szovjetek, tótok, a másik oldalon meg a nyugat. Meg kell magunkat védeni, persze, hogy jól csináljuk.

A helyiségben tapintani lehet a feszültséget, a vendégek idegesen toporognak a szürke műkő padlón, amikor a játékvezető az órájára néz, és a sípjába fúj. Nem bírnak egymással a felek, tizenegyesekkel kell eldönteni a világbajnoki címet , sóhajtja bele a kommentátor az éterbe, miközben a pályán gyúrók masszírozzák a büntetőrúgásokra kijelölt játékosok lábát. A tévével átellenben a falon óra függ, a nagymutató ebben a pillanatban ugrik a tizenkettesre. Kapcsold át! – szól ellentmondást nem tűrően a pulóveres. Az elmosott poharakat törölgető kocsmáros megvonja a vállát, a tisztelt vendégek kérése parancs, mondja egykedvűen, és átugrik a másik csatornára, éppen akkor, amikor felcsendül a szignál. Hírek egy percben. A jól ismert hangra, az addig elmélyülten beszélgetők is a tévé felé fordulnak. A hangulat akkor hág a tetőfokra, amikor a műsorvezető leplezetlen büszkeséggel a hangjában beszámol róla, hogy ma délután, tizennégy óra negyvenhét perckor, tizenkétezer nyolcszázhatvanegy felfegyverzett migráns próbált betörni hazánkba, de a helyzet magaslatán álló határvadászok semlegesítették őket. Hála Istennek! Mondtam én, hogy védekezésben utolérhetetlenek vagyunk – mondja elégedetten a pulóveres, majd belekortyol a sörébe. A svájcisapkás vigyorogva hajt fel egy deci kevertet. A többiek is derűsen emelik poharaikat, majd újabb kört rendelnek. Mindannyian örülnek, hogy végre véget ért az évszázados pechszéria. A kocsmáros leteszi a konyharuhát a pultra és sietve átkapcsolja a televíziót a Nóta TV-re. Igazán nem szeretné, ha egy olyan jelentéktelen apróság miatt, mint hogy valaki másodpercnyi dekoncentráltság miatt kapufára rúg egy tizenegyest, szétpattanjon az illúziók buborékja.