Társaságunk 1986 februárjától tájékoztatja rendszeresen tagjait a félévenként-évenként történt fontosabb eseményekről. 1986. február 24. – 1988. november 18. között hatszor állítottunk össze Társasági Tájékoztatót, de ma már sem ezek , sem az Irodalomtörénetben megjelent beszámolók (1986. 4., 1989. 1. sz.) nem dokumentálják maradéktalanul egy év sűrűsödő eseményeit.

Az Irodalomismeret tervéről már öt évvel ezelőtti program-cikkemben (Népszabadság, 1985. december 7.), majd a Közép-Dunántúli Tagozat alapító ülésén szóltam (Horizont 1988. 3. sz.). Szabad legyen most – az Irodalomismeret első két összevont számát útra bocsátva – emlékeztetnem a korábban kifejtett gondolatmenetre.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság a századelőn még a magyar irodalomtörténetírók jószerivel egyetlen szakmai-társadalmi szervezete volt, a századvégre azonban szaktudományunk belterjes művelését és szervezeti összefogását mind inkább fel kellett váltania a tudományos eredmények és a „fogyasztó” befogadók (a középiskolai tanártársadalom, a hivatásos népművelők, a helyi hagyománykutatók, a pártfogó érdeklődők) közötti közvetítő szerepnek.

Olyan korábbi alapítású és gazdagabb tapasztalatú társaságok, mint a Magyar Történelmi Társulat vagy a Magyar Nyelvtudományi Társaság, ezeket a konzekvenciákat rég levonták. Ha nem is mindig intézményei kereteken belül, de mindenesetre a szaktudományuk erősebb öntudatától bátorítva olyan tudományközvetítő és népszerűsítő folyóiratokat működtetnek, mint a História és az Édes Anyanyelvünk, miközben az irodalomtörténeti szakfolyóiratok, az Irodalomtörténeti Közlemények és az Irodalomtörténet hasonló feladat betöltésére nem vállalkozhatnak.

Megnövekedett és szervezetileg egységesebbé vált (mert demokratikusan megbecsült és sokrétűen informált) tagságunk és a szervezeti köteléken kívüli érdeklődők leginkább egy ilyen közvetítő publikációs fórum hiányát érzik. Az Irodalomismeret (amelyből tavaly készült már egy csupán információkat tartalmazó, primitív sokszorosítású próbaszám) ezen a hiányon szeretne segíteni, fórumot biztosítva nem hivatásos kutatók arra érdemes munkáinak is.

1990 sorsdöntő változásokkal teli esztendejében számtalan új folyóirat indult, de egy sincs közöttük, amely hasonló feladatokra vállalkozna, mint az Irodalomismeret.

Hogy mily határozott igény van rá, bizonyítja a meglepően népes előfizetői névsor: 372-en fizettek rá elő!

Köszönet az érdeklődő támogatásért. Nem rajtunk fog múlni, ha az Irodalomismeret netán nem éli meg a Társaság előtt álló következő öt esztendőt.

Az Irodalomismeret útraindítását meghatározott profilú irodalomtörténeti folyóiratalapításnak szánjuk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy lemondanánk a Társaságnak alapítása óta szakfolyóiratként létező lapjáról, az Irodalomtörténetről.

Budapest, 1990. október 29.
A szerkesztő

[Kovács Sándor Iván, Az „Irodalomismeret”-ről, Irodalomismeret, 1(1990), 1–2. sz., 3.]