Lepke

mily boldog s egyszerű a lepkesors
neki kézzelfogható elérhető az istene
egy tetszőleges lámpa fénye és teste
miénk pedig az univerzumban egy bors
szem mely elvileg mindent s mindenkit lát
határon túl ragyog az emberi képzelet
hiszek benne reménykedő megszokásból
keresztet vetek ezt ismerem ezt mutatták
megvetem ahogy az ágyamat vagy éppen
az ellenségem pedig szeretni kéne őt is
a másik orcámat is odafordítani persze
visszadobva kenyeret kemény kő helyett
Istenem kifürkészhetetlen útjaid mentén
oly sokszor s bűnteli savval eltévedtem
mondd jól haladok-e egyáltalán létezem
vagy álmaid bugyrainak lidérce vagyok
csupán amit elhessegetsz mint jómagam
a vakon repdeső folyton falnak menő lepkét
egy parazita lennék ami remélve feléd terel
Te pedig csak békésen szuszogsz és álmodsz
vagy minket álmodnak mások s Te sem létezel
lepke vagyok éjjeli primitív lény ki éppen bort
iszik nem messze a Hamvas Béla úttól filozofál
egy teraszon Tördemicen lucfenyők alatt
Fiadnak keresztje nyakamban pihen
a hitbe vetett imám csendben nyugtat
s a fényed lepkeként soha nem ereszt el

Badacsonytördemic, 2025. augusztus 9.