11kulcs1963^*

(a Thelma és Louise című 1991-es filmre emlékezve)

Eltűntek a férfiak, akiket szerettem –
plusz kilók, ősz hajszálak és ráncok mögött,
emlékeim lomtalan helyére a hétköznapok
bolondos bája költözött.
Semmi nem olyan izgalmas már
– inkább csak amolyan meghitt –,
mint a 27 éves félmeztelen Brad Pitt.
Hogy tudtam rajongani érte!
De megérte, hogy ő etalon,
és csak a rajongó öregszik?
Még mindig hódítanak
a szélhámosan szexik?
Az élet kimérte: ez az ötven év
gyorsan kész lett,
fiatalkorom is retró már,
mint egy Thelma és Louise részlet.
A köztünk lévő képzeletbeli elemre Braddel
azóta sem létezik vegyjel,
de olyan karakteres volt,
mint Geena Davis arca az anyajeggyel.
Brad, ha az életed egyhangú,
randizni ugye, majd engem hívsz el?
Csak mert addig nem kezdek
a Keanu Reeves-szel.
De válasz nem jött,
szerintem nem tetszett neki a versem,
vagy talán én nem;
vagy egyszerűen széttépte a postás,
hogy a csalódás káoszától
mindkettőnket megkíméljen.

A mozi után hazamentem a Szentkirályi utcába,
és Susan Sarandon szemével
láttam napokig a világot,
amiből az erőszak egy elég nagy
békés darabot kivágott.
Én nem lőttem volna szíven a férfit,
hogy alázatra intsem,
nem ismertem ezt a texasi dühöt,
bennem azóta sincsen.

Viszont legbelül azóta is Brad Pittet várom,
11kulcs1963.

^*16 éves koromban, amikor a szüleimmel laktam, ez volt a kapukód a Szentkirályi utcai lakásunkhoz.