New York nekem való

Először 1986-ban utaztam New Yorkba.
Találkozási pont volt - és vonzalom első látásra.
Fél év után követtük a családfőt az USA-ba, aki
Tennessee-ben, az állami egyetemen dolgozott.
Anya ás fia elcsigázottan érkezett,
harminckét órája ébren,
amszterdami átszállással.

A város lenyűgözött.
Éjjel-nappal nyüzsgő volt, élénk és lüktető,
mint egy fiatal, megzabolázhatatlan csikó.
A felhőkarcolók tövében
az ember kicsi és jelentéktelen
pont.
Alig vártam, hogy egy toronyból lássam, milyen!

A Guggenheim Múzeumban elszédültem,
ám nem az építészeti megoldás miatt.
A spirális rámpán lefelé haladva
elvarázsolt a gyűjtemény valamennyi darabja.
Ahogy a Central Parkba kiléptem,
képen legyintett az augusztusi szellő,
jól esett ez a kényeztetés.

Éjszaka bevetettük magunkat a forgatagba.
Ott hallottam először csontkovácsról,
aki az utcán rendelt, öt dollárért helyre rakta
a kopó csigolyákat.
Kipróbáltam.
Ne menjetek Bronx-ba! – szólt a tanács.
Nem kérdeztük, miért.

Később többször meglátogattam a Nagy Almát,
mindig üzleti úton jártam ott.
Előfordult, hogy valamelyik reptéren futottam
a gépemet elérni.
Előfordult, hogy fél napig enyém volt a város,
elmentem a Szabadság szoborhoz,
amely egykor a hajóval érkező bevándorlókat üdvözölte az új világban.

A leghosszabb ideig, hét napig, 2009 februárjában éltem New Yorkban.
Cégem kiküldött egy esetleges bírósági tárgyalás tanújaként
továbbképzésre, jogi és viselkedési tréningre.
Az oktatás két nap alatt lezajlott.
Aztán vártuk a cég USA-beli leányvállalatát egyeztetésre.
Sokat sétáltam a lucskos utcákon,
hólé hűtötte bokámat, nem bántam.

Elmentem a Times Square-re,
ahol éppen kiállították az Oscar szobrokat.
Gyanakodtam, hogy másolatok lehetnek,
mégis úgy éreztem, valami különlegességet láthatok.
A Fifth Avenue-n feljutottam az Empire State Building kilátójába,
a világ tetejére.
A kora esti ragyogás beégett a retinámba!

A téli, havas-fagyos levegő ellenére nyitott városnéző busszal
zarándokoltam el a barbár merénylettel lerombolt
World Trade Center törmelékes maradványaihoz.
A látogatás felkavaró volt.
Felidézte a sokszor látott filmkockákat, ami
közel háromezer amerikai állampolgár életét oltotta ki.
A Nemzeti Emlékhelyet 2011-ben avatták.

New York az én városom.
Minden amerikai filmben keresem épületeit, nyomait.