Morgás

Füst Milán: Öregség című verséhez

Koszos papírzsebkendő a konyhapulton,
kávéscsésze a kukában.
Tehát elkezdődőtt.

A mérleg mindennap nehezebb,
pénztárca mindennap könnyebb.
A szőr ott nő, ahol nem kellene,
orr ritkul, ahol kellene,
hogy legyen.

Minek nő a fülem? Nem akarom
hallani, ami úgyis hallgathatatlan.

Minek ez a hátfájás, sajgó izületek?
Minek, minek, minek?
Minek ez a szorulás vagy szaladás?
Minek, minek, minek?
Minek az ugráló vérnyomás, vizelés,
vagy viszketés?
Minek, minek, minek?

Miért nem látja már a szem a sok
bájt, válladnak ívét, gyöngyházfényét?

Miért vásik a fog?
Miért nem epekedik már testem,
irántad?

Üvöltenék, de rekedt a hangom, így
csak morgok, morgok és morgok.

Hé Te, tudom, úgyis tudod,
nagyon elcseszted ezt a rendet.
Most, hogy végre lenne idő élvezni az élet szépségeit,
elveszel mindent, amivel tehetném.
Bújj el szégyenedben!
Találkozunk nemsokára, én majd megkereslek.

Koszos papírzsebkendő a konyhapulton,
kávéscsésze a kukában.

Tehát elkezdődött.