Szent Iván éj a Huangpu partján

(Blaise Cendrars-nak)

 

A tengernél, Sanghaj neve ezt jelenti,
Meg azt is persze, hogy tengerre szállni.

A szakirodalmat jó előre kiolvastam,
Meglepett mégis, hogy csak egy folyó hömpölyög lassan

Elnyisszantva a várost, mint Budát Pesttől,
Csillámló lábakat a medúza-testtől.

Sehonnan sem látszik a Kelet-Kínai tenger,
Bár kikötőiben robotol százezer sanghaji ember.

Futószalagjuk, a Huangpu folyó mattfényű bárdja
A nekik távoli óvárost Pudongtól elrántja.

Szusi-séf művel itt echte japán konyhát,
Sajtmester tekeri holland gouda kontyát,

Kérhetsz itt bagettet, pászkát, vagy knédlit,
Halal hentes és gulyáságyú is rémlik.

Olvasztótégelyben főtt fúziós étkek
A puccos food-barokban vagyonokat érnek.

Sok szájat elérnek, de nem az enyémet.
Engem ovis menzára visznek, mint vendéget.

Tej helyett szójalé, nem gríz, de rizsnyák,
A szilvát sósan, a csirkét édesen adják.

Megdicsért kisgyermek kacsalábat rághat,
Ha épített jelszóra kacsalábas várat.

Madzsong-terem, sakk-sarok, go-szoba,
Konyhakertet, uszodát is kapott az óvoda.

Kádergyerek egészségét szakszerűen védik
A reformtudatos, világlátott óvónénik.

Jártak nálunk is, Pesten, na meg Pécsett
Pedagógus-cserén, s a viszonzás sem késett.

A magyar óvónők irigységtől sárgák,
Míg a kiemelt tanintézmény folyosóit járják.

Nyelveket nem tudnak, én fordítok nekik,
Angol csevely elől a kibúvót keresik.

Pedig várost nézni hív a kollektíva,
Meg a nőszövetség feje, a szponzori díva.

Ma lesz a leghosszabb erre is a nappal,
Takarhatjuk a fejünket ernyővel, kalappal

Kilenckor is még, ám puhára fővünk;
Hűs éj ígéretét lengetik előttünk.

Hűtött különbuszunk felüljáró-rengetegen
Vergődött keresztül, de értünk ott terem.

Soksávos körgyűrűk káoszában köröz,
Suhan, majd araszol toronyházak között.

Egy-egy gigász hídfelhajtó ölében elfér
Négy húsz-szintes ház, meg három játszótér.

Megkövült, százlábú sárkányok: gyorsforgalmi utak
Félig teli üvegtornyok köré hurkolódnak.

Hasuk alatt lapulnak régi városnegyedek,
Örökzöld parkok, bádogtetős raktártelepek.

Sárkányhátról kígyóbendőbe csúszunk,
A tó-széles folyó alatt átkúszik buszunk.

Mire felszínre jövünk az alagútból,
Alkony helyett fényes nappal lesz újból.

Töltőtoll, bambuszrügy, kard és sörnyitó
Formájú tornyokban hotel, bár, iroda, kilátó.

Fényujjakkal égre mutató új-Sanghaj: Pudong.
Leplezné, hogy sok üveghegy üresen kong.

Csak egy zsúfolt mindig, a Kelet Gyöngyszeme.
A tévétorony-ufó turistákkal tele.

Kelet-Európa innen nézve nyugat:
Pártbizes főnéni a gyorsliftre mutogat.

A külföldi vendég nem állhat itt sorba,
Két perc, és feljutunk a plexifolyosóra.

Talpunk alatt a város száz lampionsora,
És milliárd fénylény, mit nem láttunk még soha.

A parti sétányon gyarmat-kori bankok
Falát fénnyel lövik led-rakétás tankok.

Előttük a Bund, egy kőmellvédes korzó,
Zsúfolt padjain készül ezer fotó.

Vízszintes Bábel ez, a Gyöngyszemről is látszik,
Hogy a turistahad világbékét játszik.

Mi nappal toronyház, kigyúl most led-fallá,
A globális piac gépét, szépét árulják.

Jóléttel hitegetnek, ha pénzed befekteted,
S a k-pop brókerek tippjeit követed.

Mind szédelgő fejjel ereszkedünk alá,
Szófogadón válunk sóban párolt hallá.

Gyomrába befogad egy étteremhajó,
Ming-kori másolat, de a konyhája jó.

Lágyhéjú teknősből készül erőleves,
A rántott kígyódarabokra reakcióm heves.

Pirított tűhalból van a szalmakrumpli,
Selyemhernyó-csipsszel illik együtt enni.

Langyos rizspálinka nyugtatja gyomromat,
A medúzasaláta nagy kedvencem marad.

Szállodánk tövében hagyjuk el a hajót.
Azt hittük, elvesztünk, pedig csak körút volt

Az éjjeli túra, de holnap is nap lesz,
Pihenjünk, hogy élvezhessünk főúri kertet.

A hotelbejárat otthonosan csábít,
Merry Christmas, a felirat világít.

Biztosan rokonok: Szent Miklós, Szent Iván.
A portás mosolyog a két bódhiszattván.