Bürü a Dunán

stég, materiális tárgy ugyan,
mégis gondolok itt ülve rád,
megfoghatatlan elillant délibáb
vagy
voltál,
kit megragadni úgy akartam
mindhiába, hisz nem lehet

azt, aki szárnyakkal született
gubbasztok dunai csillagok alatt
az ég örök, a folyó tovább halad
nélküled
veled
viszi el azt, ami nem lehetett
nem hiába történik semmi sem
az igen bármikor lehet egy nem

azután az igen mellett voksolt az ég,
tiltakozva bontottam a megírt képletet
rájöttem mégis, hogy más az ég veled
nélküled
maradok,
hisz úgy nem lehet csillagot
számolni az égen veled,
hogy magam vagyok
egy stég-vakond

Budapest, Római-part, 2024. július 10.