Úgyis visszajön

(egy gyermekotthon lakójának feljegyzései)

 

Utálom a sampont. Csípi a szememet. A tusfürdőt is utálom. Büdös.

Benéztem a tükörbe. Pöttyös volt a hajam. Feltettem a szemüvegemet, és megláttam a ződ kukacokat. Nem tudom, hogy kerültek oda, de ott voltak. Mi a francér? Azokat is kifésültem.

Az asztalon régi újságpapír volt előttem. Ahogy az újságra estek, összementek, és elszáradtak. A tetvek meg elszaladtak a papírról. Nem tudom, hogy hova futottak. A lényeg, hogy ne viszkessen a fejem.

Mami azt mondja, nagy a fantáziám, és olyanokat képzelek el, amik nincsenek. De ez nem igaz. Azt látom, ami van, mer ugye nem láthatok mást. Szemüvegbe még jobban látok.

A mútkor, mikor eljött értem ide, azt mondta nem visz haza hétvégére, mer vendége lesz, és nem akarja, hogy baj legyen velem, meg hogy kinevessenek. Rosszul esett.

Már felsős lennék, ha járhatnék suliba. De azt mondják, jobb itt nekem. Pedig én jártam régebben.

Ott volt egy barátom is, a Jancsi. Mellette ültem. De a többi gyerek nem volt a barátom. Ők mindig kinevettek, amiér sántítottam. Csúfolódtak. Azt kiabálták, hogy Sánta nagyfejű.

Nem is nagy a fejem, de azér irigykedek a többiekre, mer nekik kisebb. Nóra néni mondta. Ő szihiáter. Hetente kétszer beszélgetek vele. Rajzolunk, meg bábozunk. El kellett neki játszanom azt is, hogy mi történt az iskolába velem.

Fogtam a rókát, és elé állítottam a kisnyulat. A rókával hátulról löködtem a nyuszit. Nóra néni könnyezett, de én megsimogattam a kezét, hogy nincs semmi baj, mer a róka csak egy báb, és eggyátalán nem Zsolti, a nagyfiú az iskolából.

Akkor megölelt engem Nóra néni.

Szokott még mindenfélét kérdezgetni anyáról, meg arró, hol van az apukám. De azt biza én nem tudom.

Anya mondta, hogy apa elköltözött egy másik nénihez, akinek van egy kislánya, és most ott apuka. Nekem nem akart apukám lenni, mer szerinte baj van a fejemmel. Néha szokott fájni a fejem, de nincs másik baj vele.

Azóta több apukám van.

Amikor néha kivisz anya innen, akkor mindig másik apukám van. Volt már Karcsi bácsi, Tomi bácsi, most Géza bácsi apukám van.

Mikor vele találkoztam, nagyon mérges lett, mert mentünk horgászni, és én visszadobtam a halakat a tóba, meg a gilisztákat se engedtem neki feltenni a botra, mer az fáj nekik. Ők mondták nekem, hallottam a fejemben belül.

 

Tegnap itt volt anya, és azt mondta őt nézzem, meg azt, hogy ne legyek önző. De én nem vagyok, mer azt se tudom mi az.

Hozott nekem egy rókát ajándékba. Nem örültem neki. Olyan nagy szemei vannak, és ronda vörös, meg hosszú a farka. Azt mondta, hogy azér hozta, mer az alvós nyuszim már gáz. Pedig a nyulam szőrös, és nem gáz.

Nem szóltam neki, mer a múltkor is megharagudott rám, mikor azt mondtam neki, hogy nem szeret, és Géza bácsit jobban szereti. Erre sírt, és elrohant. Nem is jött utána sokáig. Pedig én mindig az ablaknál bámútam kifelé, hogy mikor jön.

Küldött nekem csokit. De én utálom a tehenes csokit. Ő meg olyat küldött. Odaadtam Nóra néninek.

*

Tegnap este mikor lefeküdtem, elővettem az ollót, amit a délutáni foglalkozásról elhoztam. Kivettem a párnám alól, és belevágtam a rókába. Fehér pamacsok szálltak ki belőle. Olyan volt, mint mikor esik a hó. Addig szurkáltam bele az ollót, amíg a róka már nem nézett rám a nagy szemeivel. Meg a farkát is levágtam.

Utána fogtam az ollót, és a hasamba vágtam, hogy érezzem mit érzett a róka. Nem volt jó érzés. Kiabáltam, és vér jött a hasamból úgy, mint mikor az iskolába vér jött az orromból. Amikor a Zsolti megvert.

*

Egy fura szobában ébredtem fel reggel.

A kezem ki volt kötve az ágyhoz.

Anya sírt, és kérdezte, hogy mér csináltam, de én csak Nóra nénire néztem, aki mellettem állt. Megsimogattam a kezét. Pont elértem, mer közel állt hozzám.

Anya erre kifutott a szobából.

Nem tudom, hogy mér. Majd visszajön.

Mindig visszajön.