Maradhat?

 

A nő belép a férfifodrász üzletbe.

– Szia!

A tulajdonoson, Tomin kívül senki sincs odabent. A férfi öntudatlanul végigméri a belépőt.

A nő a tekinteteket vonzó külsejét még fokozta is az öltözékével. Megszokta már, hogy mindenütt megbámulják. A férfiak ösztönüktől vezérelve tették ezt. A nők a vetélytársat szimatolták benne. Általában alaptalanul.

– Sziasztok! – köszön a borbély.
– Hhhhúúúú! Ssssssssffssssfsss – hallatszik az utcáról.
¬– Janika! Gyere már! Így is elkéstünk!

Az anya a nyitott ajtóban állva kézen fogja a telefonját a füléhez tartó, nyurga, tizenhatéves fiát. A telefonból valami bugyuta mese idegesítő hangjai hallatszanak.

– Na, megérkeztünk! Köszönjél Janika!
– Szsza!
– Szervusz, Janika! Vedd le a dzsekidet, és ülj bele a székbe!

A fiú engedelmeskedik, bár a kabáttal nehezen boldogul, mert mindkét kezében egy-egy telefont tart.

– Húúúúhhúúúú!
– Most ne huhogj! A Tomi mindjárt megnyír, meg megborotvál. Az iskolában is mondtad, hogy jössz a Tomihoz.
– To-mi ha-jam, sssza-kál!
– Igen, drágám, a Tomi megnyírja a hajadat, és megborotválja a szakálladat.

A borbély közben fodrászgallért tesz a székben ülő gyerekre. Ujjai hátuljával megsimítja a fiú erős, egy hetes borostáját.

– Jó nagy szakállat növesztettél egy hét alatt, Jánoskám!

A fiú a nevének hallatára felnéz, elvigyorodik.

– Nézd már, hogy nevet! Ne is mondd! Olyan szőrős a Kipicúr, mint egy felnőtt pasi.
– Ssssszzszzzszzzzszz.
– Kisfiam, ne füttyögj, mert megsüketülünk!
– De hát már felnőtt.
– Dehogy is, ő még az én Kipicúrom. Igaz, te rosszaság?
– Ige’ – a gyerek szinte gépiesen válaszol. Látszik, a figyelmét még mindig a telefonok kötik le.
– Janika! Most add oda a telefonokat anyának, jó?

A fiú vonakodva, de elengedi a készülékeket, és nyugodtan ül a székben, néha füttyögve.

– Na, itt kipihenem nálad magam egy kicsit!

Az anya elhelyezkedik egy másik székben, Tomi pedig hozzákezd a hajvágáshoz.

– És, mi újság veletek? – a borbély tudja, hogy a nőnek mindig akad mesélnivalója.
– Ne is mondd! A fiatalúr betöltötte a tizenhatot, és most cirkuszolnak az iskolában, hogy maradhat-e?
– A-nya! Ha-za, nyami ebéd.
– Igen ezután hazamegyünk, és ebédelsz. Utána?
– Pihi, te-csi, jáccó-tér.
– Igen ebéd után pihensz, telcsizel egy kicsit, és utána kimegyünk a játszótérre. Ügyes vagy, Janika! – Tomihoz fordulva:
– Imádom, hogy ennyi mindent mond. Öt éve még alig beszélt.
– Igen. Beérett a sok fejlesztés, meg az iskola is jót tett.
– Ja, és most ki akarják tenni, mert betöltötte a korhatárt. Azt mondják, hogy szexuálisan motivált viselkedéssel zavarja a csoportot meg a nevelőket.
– Hhhúúúhúúúhúúúú.
– Hát dolgoznak benne is a hormonok. Mit csinál konkrétan?

Tomi közben ügyesen igazítja a jól ismert frizurát.

– Neked is csinálta, hogy nyúlkált a pólód alá, és az iskolában azt hitték, hogy a nőknek a mellét akarja megfogni. Először én se értettem, de itt nálad rájöttünk, hogy csak a hónaljakat keresi, hogy szagmintát vegyen. Szerencsére már egy hónapja leszokott róla. Remélem, sikerül meggyőzni az iskolát, hogy csak ezt akarja, meg már nem csinálja.
– Ssszssszszzszzz.
– Jajj, kisfiam, ne füttyögj már olyan hangosan!

A nő kotorászik valami után a terjedelmes táskájában, amibe a napi túléléshez feltétlenül szükséges bazár van beleömlesztve.

– Akkor csak a Csodabogár marad, de az húzós. Havi 150.
– Az nem kevés – helyesel a fodrász munka közben.

Zümmög még egy kicsit a hajvágó gép, majd a borbély megkérdezi:

– Jánoska! Jó lesz így? Maradhat?
– Ige’.
– Most jön a borotválás. Leszedem a szakálladat, jó?
– Ige’.
– Behabozom az arcodat. Most majd ne mozogj, ne beszélj, ne huhogj, ne fütyülj, oké? Tudod, ahogy szoktuk.
– O-ké.

Tomi behabozza a fiú arcát.

– És ki dönt, hogy maradhat? – kérdezi, miközben gyors, biztos kézzel borotválja a szokatlanul mereven ücsörgő fiút.
– El kell mennünk valami bizottság elé, és majd az alapján, meg az iskolai beszámolók alapján az igazgatónő dönt.
– Reméljük a legjobbakat.

A borotva hangosan sercegve siklik módszeresen a fiú arcán. A borbély gyorsan dolgozik, hogy végezzen, mielőtt az izgágaság visszatér a fodrászgallér alá.

– Kész is vagyunk! Nagyon ügyes voltál Jánoska! Így ni! Megtörlöm az arcodat. Most bekenlek illattal. Jó lesz?
– Ige’ hhúúhúúhúú.
– Na, Jánoska! Mindjárt megfoghatod a telefonokat.
– Jaj, de csinos lettél, szerelmem! Mindjárt megzabállak!
– Ige’.

Az anya hatalmas cuppanós puszit nyom a fia frissen borotvált arcára. Élénk rúzsának nyoma ottmarad. Tomi mosolyogva törli le a foltot a borotvahab utolsó kóbor pamacsaival együtt.

– Köszönöm szépen!

A nő hálás mosoly kíséretében átadja a szokásos díjat, bőven megfizetve a szolgáltatást.

– Köszönöm szépen!

Az anya már sürgetőleg fordul a gyerek felé:

– Kisfiam, igyekezz, vegyük a kabátodat!
– Piszi!
– Majd otthon pisilsz!
– Piszi! – és határozottan elindul a mosdó felé.
– Ez innentől szokás lesz itt nálad. Múltkor muszáj volt, de innentől kezdve rendszeres lesz. Sajnálom, Tomi!
– No problem! Az a mosdó a vendégeknek van.
– Végeztél kisfiam?
– Ige’.

Az anya odalép a fiához, és segít neki felöltözködni. A végén még gatyába is rázza.

– Kész vagyunk, szerelmem! Vedd a kabátod, és megyünk haza!
– Húúúúhúúúhúúúúú.
– Sziasztok! Akkor a jövő héten, ugyanekkor! – Tomi mosolyogva nyitja az üzlet ajtaját.
– Ki nem hagynánk!
– Az iskolában meg, remélem, maradhat.
– Én is. Köszönj, kisfiam!
– Sza’
– Sziasztok!