Marhasült zöldséggel

A férfi hazugsága szantálfa illatú volt, árnyalatnyi bergamottal és rózsafával. Szerdánként ébredés után különös gonddal borotválkozott, haját hátrafésülte, illatosította.

Nóri már ekkor, reggel tudta: délután kapja majd a telefonhívást a titkárnőtől: Zsolt aznap tovább marad bent, mert gépelteti a szakmai cikkeit.

A nő reggeli után lement a boltba főznivalóért, és ahogy hét közepén szokta, a piacra is betért. Tett-vett, hogy délután házi sült-főtt étellel várja otthon a férjét. Amit késő este mindig újra kellett melegíteni, hiszen a szerdák váratlanul mindig hosszabbak.

Nóri öt körül betette a sütőbe a húst, és a gázra az olajat, amiben majd a roppanós zöldségköretet süti. Mindent begyújtott, a mű készül, az alkotó pihen. Végignézett a salátaolajas borecetes kis kosáron: üres.

Felvette a könnyű blézerét. Magához vette az iratait, a telefonját, a retiküljébe tette a noteszét és a készpénzét. Az utcasarki kis fűszeresnél még megbeszélték a nap dolgait. A szomszédos virágboltnál hosszasan nézte a virágokat, mivel is lehetne felfrissíteni az otthonukat.

A virágos előtt a lámpaoszlophoz támaszkodott, hol a virágokra nézett le, hol fel, az emeletre, az otthonuk ablakaira. A házban fent egy résnyire hagyott ablakon keresztül halványszürke füst gomolygott kifelé. Nóri lehunyta a szemét, és az októberi délutánon visszaemlékezett: milyen romantikus is lehet az ősz, egy kis fával begyújtott kandalló, egy pohár bor mellett egy érzékeny szerető.

Nóri lehajolt, és az orchideákat kezdte válogatni, vajon rózsaszínt vegyen, vagy egy izgalmas sötétebbet. A fekete mellett döntött. Bevitte, és az eladólánnyal még hozzáillő kaspót kerestetett. Jól elbeszélgettek, napokig tudtak volna értekezni a színekről és a friss virág feng shui hatásairól.

Fél hét is lehetett, amikor a ház kapujánál nem tudott bemenni, mert a tűzoltók kordonnal vették körül az épületet. A tömeg összegyűlt, Nóri hátulról hallotta a találgatásokat. A tűzoltók Zsoltot akarták elérni, mert értesíteni akarták az otthonukat ért katasztrófáról. Hiszen akkor még senki nem tudta, hogy Nóri nincsen bent az épületben. A rendőrség be is ment Zsolt hivatalába, ahol, úgymond, kellemetlen helyzetben találták.

Legalább ne a főnök feleségével csalta volna a nejét, adott a nép hangja utólagos életvezetési tanácsot, hiába. Az a világ marhája, most se állása se otthona, foglalták össze a lényeget mások.

Egy kicsit odébb a tömegtől, Nóri leült a szomszéd lépcsőház előtti virágláda szélére. Lába elé rendezte a bolti szatyrot, és a fekete orchideát az ezüst színű kaspóban, az ölében kinyitotta a retiküljét és elővette a noteszét. Dr. Felső-Tóthfalusi Ödön Válóperes Ügyvéd, tárcsázta a számot. Vékony hangon reszkette a telefonba:

– Válunk. In flagranti okom van.