különös

ráncos kezével holdfényt rakosgat az öregasszony
gondosan apró tányérokra rendezgeti
mindenkinek jusson

naponta ücsörög így
közben puszedlit majszol bodzateával
szereti
lassan kortyolgatja a maradék nyarat
néha alig hallhatóan dúdol is
különös dal virágzik tányérkái peremén
mindenki tányérján másféle virág nyílik
erről énekel
ezüst hajában csillagok

öregasszony az este
ráncos kezével holdfényt rakosgat