Hajnali ötharminc

A középiskolás Karinthy Frigyesnek, aki Reggel Hétkor kelt. Általában.

Ki zenél itt, éjszaka? A szomszéd zongorázik? Miért nem alszik még? Most meg az ablakom alatt játszik? Hiába húzom a paplant a fejemre, valaki egyre hangosabban klimpíroz. Mi van már?

Ja, a telefon… Milyen nap van? Biztos, hogy nem szombat? ... Tegnap csütörtök volt. Aha, péntek van… na, tíz perc szundi. Alig bírom a kezem kiemelni az ágyból. Lehet lebénultam? Alig látok még… Meg is vakultam? Igazi küzdelem hajnalban rányomni a szundi gombra. Kész. Tíz perc… Míg le nem telik, én ki nem mászok… Az ágyam jó meleg, kint meg vacak hideg van. Ez elég nyomós indok az ágyban maradásra... Fáradtabb vagyok, mint ahogy lefeküdtem… Nem kellett volna, azt az esti filmet megnézni… Ritka rossz film volt… Inkább aludtam volna… De jó, hogy az ébresztőt a Highway to hell-ről, zongorajátékra cseréltem… Mennyivel kellemesebb erre visszaaludni.

Akár egy meditációs zene… Elringat. Zongorabillentyűk le-fel… Fel-le… Fekete fel, fehér le… Fekete-fehér mintás gumicsónakban ringatnak a tenger hullámai. Fölöttem felhőtlen és végtelen kék égbolt… Lebegek… Mi ez? A meditációt vezető nő, a főnökasszonyom hangján szól hozzám… Lazítsd el a tested. Lélegezz… Levegőt beszív, majd lassan kifúj… Ráérsz bejönni, dolgozni… Csak lélegezz… Most az a legfontosabb, hogy kipihend magad. Feküdj nyugodtan… Bármely pillanatban el lehet indulni, dolgozni, nem kell kapkodni… Most nem. Lazulj… Igazán megérdemelsz még egy kis pihenést. Ringatózz a tenger hullámain.

Szikrázóan kék az ég… túl a horizonton dörög… korog a gyomrom… Fel kellene kelni… éhes vagyok… köztudott, hogy hozzám sem lehet szólni, míg nem eszem valamit… meg a kávé, ha nem iszom, sárkány leszek… vagy zombi… egészen súlyos esetekben zombisárkány… valaki behozhatná tálcán a reggelimet. Mondjuk a főnökasszony, ennyit igazán megtehetne a beosztottjaiért… itt áll az ajtóban… na, de sárkány képében? …reggeliző tálcát tart a karmaiban… Vigyorog, vagy vicsorog?… vagy inkább készül tüzet okádni?... Ideje lenne felkelni.

Mennyire elegáns, ez a lágy zongorajáték a reggelihez… várok még egy kicsit, míg a sárkány ideér vele… biztosan ki nem kellek az ágyból, amíg az utolsó morzsáig be nem falom a finomságokat… elvégre ezt másokért teszem… senki nem akarhat korán reggel egy zombisárkánnyal ujjat húzni… tisztára Trónok harca… a zenéjét is hallom.

- Anya! Nem kelsz? Folyamatosan zenél a telefonod!
- Mi? Hatharminc? Öt percem van elindulni? Ó, hogy nem állt görcs az ujjamba tegnap este, mikor lecseréltem a Highway to hell-t.