Mégis, mégsem: fogyatkozom

„Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom,
leráznak engem is, mint a sáskát.”
(Zsoltárok könyve, 109:23.)

Leráznak engem, ők mind ahányan.
Nincsenek hívások, csak lerázás van.
Láthatatlan vagyok láthatatlan korban.
A szél felkap – leejt, úgy fogyatkozom.

A házfalon legyek. Nem hiszem, hogy
törődnek bármit is a fogyatkozással.
Élvezik a napot. Ha elhull közülük
akárcsak egy: átrepülnek rajta.

De nem így az ember! Lerázzák,
ahogy a sáskát, gyors mozdulattal.
Hanyatló árnyék. Mintha mindig is
tudtam volna, hogy így lesz. Tudtam,

hiszen mielőtt a földre jöttem,
megsúgták az angyalok odafenn.
De addig: mindaddig napozom,
megfürdöm ebben a fényben.