Fejemen olaj, előttem út

„Asztalt terítesz nékem
az én ellenségeim előtt;
elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.”
(Zsoltárok könyve, 23:5.)

Csordultig a poharam, megtöltöd élettel,
asztalomon étel és ital, bor is talán.
Valóban ismeretlen földeken megyek
vakító fények felé, fejemen olaj.

Csendes morajlás kíséri az utam,
ellenségeim előtt csordultig tele.
Mondják, a szótlanság vihar az éjben,
mégsem lehetnek rám rontással.

Előttem az út, fejemen olaj,
megnyílnak ajtók, aztán mégsem.
Valamiért engem választottál
arra az útra, ami előttem.

Fejemen olaj – világít éppen,
a sötétből megyek a fénybe.
Tele a pohár, csordultig van,
kiömlik egyszer, ami benne.