Torremolinoszi pillanatok

Semmi különös

Frissen locsolt mozaik lépcsőn kopog a reggel.
Szorgalmas kereskedők rakják ki áruikat.
Falra akasztott cserepekből üde muskátli
illata ébresztget, vagy a gondosan borotvált
koldusé, ki a Szent Mihály templomnál rám köszön.

Betérek Isten házába, én lelkes turista.
A szenteltvíztartó, mint kiszáradt zuhanytálca.
Szomjasan méreget, de én ma nem hoztam vizet.
Tétován körbenézek. A parókia üres.
Apróm a templom tövében kuporgó bácsié.

Négy nyelven hálálkodik. – Isten Önnel! – rebegem.
– Köszönöm – kattog a kocka köve. Fel sem nézek.
Az utca áradata a tenger felé sodor.
Majd egy forró kávé illata végre partra vet.
Semmi különös nem történt, csak felkelt a Nap.

Torremolinos, 2023. október 17.

Őrtorony

Szürke kopott fallal meredsz az égre.
Bezártak. A turisták sem láthatnak.
Tested sirály-ürülék borítja.
Hogyan tudsz megvédeni, ha jön a vész?

Köréd bárok és éttermek épültek.
Hallgatod a száznyelvű ember-zsivajt,
mely elnyomja a tenger mély moraját.
Hogyan fogsz megvédeni, ha jön a vész?

Lábaidnál sört böfög fel a hajnal.
Részeg álom elringatja a partot.
Téged ezer év bölcsessége feszít.
Hogyan tudsz megvédeni, ha jön a vész?

Te már látod, mit mi unokák még nem.
Új titánok falják lusta kincseink.
Őrszemed becsukod, várkapud ásít.
És nem fogsz megvédeni, ha jön a vész.

Torremolinos, 2023. október 15.

Reggel

Egy galambpár totyogott be hozzánk
az erkélyajtón át.
Mögöttük cikázott a napsugár.
Bőröm cirógatta.

A sarki pékségből dudált a Hold:
̶ Jó reggelt! Én alszom.
Lustán köszönt. Műszakját leadta.
̶ Huss! Álmodom tovább.

Torremolinos, 2023. október 23.