Demencia

Itt van az ősz, kopár a város
hová lettek az óvónős lányok
eltelt a nyár, dudál a vonat
fülelek, régóta nem hallom hangodat
ablaknál ülök, lábamon mamusz
tüzes vágyam kockás plédbe lohad
naponta vágyom zsenge szerelmedre
ó én vén kujon
mint bagzódó kutya, lógok a koli kerítésén
nincs mozgás, üres az udvar
hol régen szűznek gondoltak zsibongtak
most mammogó mamika totyog kapuhoz
néném, hol vannak a csajok?
kérdem, hátha kedvező választ kapok
remélve, feletted megállt az idő
„azok a csajok, mi vagyunk kedveském!”
kire várok az régen másé lett,
nekem maradt az örök ifjúság emléke
kész lett a fogsorod, üzented ímélben
hiába, a hatvan év, nem múlt el nyomtalan
álmodhatlak én tizenévesnek
könyörtelen Kronosz teszi a dolgát
majd, ha öreg leszek és alchejmeres
nevedet nem tudom és ágyba vizelek
te leszel az, ki fogod majd kezem
már te sem tudod, ki voltam egykor
jönnek majd a gyerekek, ezek kik?
felzabálják mind a tejes kiflit
az a pohár víz a nahtkasztlin, hogy vigyorog
tele van a tököm, nincs ki ürítse.

Csongrád, 2023. 10. 17.