Medáliák

József Attilának

1.

Nevess, ha lehet, tejfehér arcod
lebegő könnye, peregni hagyod!
Hópihe rajta varázs a lelke,
Teremtő benne szived kereste.

Leszáll az este, nincs, ami nincsen,
volt, ami mégis, por a kilincsen.
Liliom teste feszülő fűzfa,
termékenységben pirongó bűn ma.

2

Hegytetőn szállva trillázik a dal,
pilléren táncol jázminos hajnal,
hátamon hordom, gerinc a neve,
térerő nélkül zuhanok bele.

Nebántsvirágot nevel a kertem,
a kigyomlált szó enged bemennem,
komposztba gyűlnek hulló csillagok,
miként a kámfor úgy elillanok.

3

Talán a zsebem tele lesz egyszer,
nem mossa ki azt semmilyen vegyszer.
Ruhátlan éjben mégsem járhatok,
megkímélhetnének üres járatok.

Rozsda vörösben úszó fellegek,
iránytalanul hová csöppenek?
Folyondár folyó köveken gurul,
szomjas madár az, fekete turul.