Megmagyarázhatatlan

Agyamba égtél, lenyomatot hagytál,
mint valami különös pecsét,
amit újra és újra a bőröm alá nyomnak.

Felsistereg bőr és szövet,
ahogy mindez a lelkembe mar:
kitéped magad belőlem, nem adsz.

Nem tudom, mit akarok,
és csak sejtem, honnan jön ez az egész bennem,
megadom néha magam az érzésnek.

Máskor küzdök, lázadok ellened,
s megfogadom - soha, ha kérnél se,
harcolok önmagammal.

Eszemmel tudom, nincs jövőnk,
csak illúzió vagy nekem,
de a szívem mást mond.

Azt mondja: legyen valami.