Énekek éneke – Jonatán apokrif könyvéből
Ímé, szép vagy, én szerelmem,
ímé, szép vagy, én hercegem!
A te szemeid mély tó a te sisakod alatt;
a te ében hajad hasonló
a hegyi kecske nyájához,
Gileád hegyéről szállvák alá.
A te fogaid hasonlók a juhnyájhoz,
melyek a patakpartról feljőnek,
melyek mind kettősöket nemzenek,
és nincsen azok között magtalan.
Mint a serkenő vér, a te ajakid,
és a te beszéded erős és okos és kedves is,
mint a pomagránátnak darabja,
olyik szó erős, olyik édes és szomjat oltó,
olyan a te arcod, ha sisakod leveted.
Hasonló a te nyakad királyok tornyához,
amely építtetett fegyveres háznak,
amelyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai.
A te mellkasod olyan,
mint hímoroszlán szügye,
annak kettős fia,
fiainak ölvén a zergét.
Míg meghűsül a nap,
és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára,
lehunyt szemmel is látlak,
gyönyörködöm a te erősségedben.
Mindenestől szép vagy, én fivérem,
és semmi tisztátalan nincs benned!
Én velem a Libánusról,
én szerelmetes pajtásom,
én velem a Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párducoknak hegyeiről.
Megsebesítetted az én szívemet,
én szerelmetes testvérem, örök barátom,
megsebezted az én szívemet
a te arcod egyetlen tekintésével,
a te nyakadon és mellkasodon
folyó veríték szikráival!
Mely igen szép a te szerelmed,
én édes fivérem, szerelmem!
mely igen jók a te szerelmeid!
Jobbak a bornál,
és a te vérted alá kent olajok illatja
minden asszonyi fűszerszámnál,
édesebb a te szereteted
az asszonyok szerelménél!
Színmézet csepegnek a te ajkaid,
én szerelmes barátom,
méz és tenger van a te nyelved alatt,
és a te köntösöd és kötőd illatja,
mint a Libánusnak illatja.
Olyan, mint a berekesztett kert,
s benne az örökké csobogó kút
az én fivérem, barátom!
mint a befoglaltatott forrás,
bepecsételt kútfő!
Ímé, szép vagy, én szerelmem,
ímé, szép vagy, én hercegem!
A te magod csemetéi gránátalmás kert,
a te vessződ hajtása élet
édes gyümölcsökkel egybe,
ciprusok nárdusokkal egybe.
Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle tömjéntermő fákkal,
mirrha, mósusz és áloé,
minden drága fűszerszámokkal.
Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról.
Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai.
Jőjjön el az én fivérem az ő kútjához,
jőjjön el fivérem Jonatán kútjához
és igya annak örökös vizét,
sós szellő hűtse hevületét.
[A vers az ószövetségi Énekek éneke 4., és Sámuel 2. könyve sorait parafrazeálja Károli Gáspár fordítása alapján]