A férfi kertészkedik

Nem gondolta, hogy ilyet is fog csinálni –
mondja, miközben hosszú, egyenes
sort húz a nemrég általa fölásott földbe
a borsónak.
Hiába, a múltja dolgozik az emberben,
ösztönösen vonzódik a földhöz –
teszi hozzá meggyőződéssel,
már sokadszorra.
Nem hiába szereti a farönkök látványát,
a fölszántott föld illatát,
az erdők csendjét, nyugalmát –
jut eszembe több korábbi kijelentése.
Amikor a borsóval is végeztünk,
még megigazítja az ereszcsatornát,
és locsol egy kicsit.
Aztán visszatér a panelba és
újra városi ember lesz.
De aznap délután, néhány órára
mégiscsak amolyan földműves volt.