Tizenöt negyvenkettő
A lavórba vizet engedek. Levendula illatú tusfürdőt nyomok bele. A csap feletti szekrényből egy csíkos szatyorba rakom a szükséges kellékeket. A szatyrot a csuklómra akasztom. A szára mélyen belevág a húsomba. A lavórral a kezemben visszaindulok. Hozzád. Végtelen hosszúnak tűnik a folyosó, pedig csak tizennyolc lépés az ágyig. Alig visz előre a lábam. A víz helyett, mintha mázsás követ cipelnék. Egyre húz és húz a padló irányába. A szobaajtót nyitva hagyom. Ablakot nyitok. A tükörre abroszt terítek. A fiókból előveszek két mécsest. Egyet a bal, egyet pedig a jobb halántékod mellé teszek. A kanócok sercegve kapnak lángra. Hirtelen szédülni kezdek. Leülök melléd az ágy szélére. Előrehajolok. A tenyerem belesüpped a matracba. Reszketek. Észre sem veszed. Most már bármit mondhatnék neked. Legszívesebben csak üvöltenék. Mindig mindent félbe hagysz. Se normális házat, se gyereket nem tudtál csinálni nekem az elmúlt ötven év alatt. Minden penészedik, rohad körülöttünk.
A kezedet nézem. A kézfejed kilóg a fehér lepedő alól. A sötétbarna pigmentfoltok alatt vastag, kék erek dudorodnak. Nem így emlékszem rá. Szégyellem magam. Mintha évek óta nem is néztelek volna meg alaposan. A karikagyűrű, szinte magától lecsúszik az ujjadról. A karórádat óvatosan veszem le, a csuklódat kicsit megemelem. Gyűlölöd amikor a csat meghúzza a szőrt a karodon. Alig bírom az óra hátlapját felfeszíteni. A gombelem lepattan a kisolló hegyéről. Nézd, mintha megállítottam volna az időt. Tizenhat óra negyvenkét perc. Pontosan egy órája vagy halott.
Felállok. A széket közelebb húzom az ágyhoz. A lavórból a víz a padlóra löttyen. Lassan lehúzom rólad a lepedőt. A szék támlájára terítem. Keresztet rajzolok a homlokodra. Határozott, gyors mozdulattal, mint amilyet apámtól láttam kenyérszelés előtt. A szád résnyire nyitva, mintha mondani akarnál valamit nekem. Felkötöm az állad. A szád sarkán fehér hab ül. Belemártom a szivacsot a vízbe. Óvatosan letörlöm. Megcsókollak. A párnát kiveszem a fejed alól. A szivaccsal átdörzsölöm a hajad. Megfésüllek. Visszaülök melléd az ágyra, szemben veled. A hónod alá nyúlok. Szorosan magamhoz ölellek. Jobb kezemmel tartalak, míg a ballal újra belemártom a szivacsot a vízbe. A nyakad és a vállad mosom. A könyökömön végigcsorog a langyos víz. Behunyom a szemem, mint az első szeretkezésünkkor. Végigsimítom a tenyerem a hátadon. Minden részletét ismerem. Szárazra törlöm, majd lassan ledöntelek vissza az ágyra. Imádkozni akarok, de nem jut eszembe egyetlen ima sem. A mellkasod bámulom. A bordáidat. A vékony, sárga bőr alól élesen látszik az ívük. Újra mártom a szivacsot. Először a jobb, majd a bal karodat mosom le. Megrándul, ahogy hozzáérek. A hasadon a kékes, lilás foltok valahogy most sötétebbnek tűnnek. A combtövedtől, egészen a talpadig húzom a szivacsot. Egy kevés víz becsorog a combjaid közé. Utoljára az ágyékod mosom, aztán szárazra töröllek. A lepedővel betakarlak, egészen a nyakadig. Megborotvállak. Az arcod hintőporral szórom be. Óvatosan belemasszírozom a bőrödbe. A ráncaid kisimulnak az ujjaim alatt. Percekig nézlek. Azt akarom, hogy végre felébredj.
Előkészítem a fehérneműd és az öltönyöd. Egy fehér szalvétába aprópénzt teszek. Kinézek az ablakon. A szomszéd gyerekei épp ugróiskolát játszanak. A templomharang most ütötte el a hatot. Igyekeznem kell. Hamarosan jönnek érted.