Az öreg hölgy látogatója

 

SZÍNMŰ NÉGY JELENETBEN

SZEREPLŐK

PAULINA (kor: nyolcvanöt)
FÉRFI (kor: harmincöt)
MENTŐS I.
MENTŐS II.

ELSŐ JELENET

Színpad: balra, jobbra ajtó, stíl bútorral berendezett nappali, kristály csillár, vitrines szekrény csecsebecsékkel, kis szekrény lemezjátszóval, sarokban virágokkal virágtartó, bal oldalon csipketerítős asztalon két likőröspohár, üveg konyak, két kávéscsésze, kiskanál, tányéron sütemény, két szék, jobb oldalon tükrös pipereasztalon illatszerek, pohár víz, gyógyszerek, asztal előtt szék, mellette piros körömcipő, hintaszék, nagy fotel, benne fehér fátyolos kalap, körülötte divatlapok, könyvek, fal mellett álló tükör, paraván, ráakasztott piros zsabós fodros ujjú blúz, halk zene szól

PAULINA (szemüveg, szőke kontyba fésült paróka, fekete szoknya, fehér bő pulóver, lábán bolyhos mamusz, pipereasztalnál ül, bal kezében mobil telefon, jobb kezével arcát púderozza, telefonál) Igen, Antónia, Drágám, vendéget várok. Igen, Tóncsikám, egy férfi jön hozzám. (vidáman) Jól hallod, Drágám vendégségbe jön hozzám egy férfi. Mit nem értesz ezen? Miért kell annyiszor elmondanom? Rossz a fülhallgatód? Nekem nincs fülhallgatóm, nincs rá szükségem! (ingerülten) Teljesen tökéletes a hallásom. (átül a hintaszékbe) Mit mondasz, Drágám? (megigazítja a fülhallgatóját) Jól hallok, igen jól hallok, csak olyan furán beszélsz, az a baj! Mi van a fogaddal… ja, hogy még a pohárban van… és miért nem a szádban van, Drágám? Nyom? Értem, de így ne csodálkozz rajta, ha nem lehet érteni, amit mondasz! Nekem rendben van a fogam… persze, hogy műfog, milyen lenne, nyolcvan… na, jó, nyolcvanöt éves koromban. Újra mondom, hogy megértsd, jön hozzám egy férfi. Remélem létrát is hozz! Mondtam a Katinak, hogy létra az kell, nagyon fontos, anélkül nem ér semmit az egész! Melyik Katinak, hát aki Júlia volt a Hamletben. Hol és mikor? Szegeden, ezerkilencszáz…, valahányban. Nem mindegy? Olyan hülyeségeket beszélsz. Bevetted a gyógyszereidet? Milyen gyógyszereket... milyen gyógyszereket? Azt a sokfélét, amit szedsz, legelsőnek, persze a Cavintont! Nem, Drágám, nekem nem kell sok tablettát szednem, pláne nem Cavintont… nincs szükségem rá! (visszamegy a pipere asztalhoz, leül, mobilt asztalra teszi, vízzel bevesz kettő szem gyógyszert) Még csak nyolcvan vagyok, Anyám kilencvenöt éves volt, amikor meghalt és előtte való nap még kán-kánt táncolt az idősotthonban. Én nem fogok kánkánozni, ne aggódj (lábait nézegeti) habár, egy keringőre kapható leszek, ha táncra kér a vendégem. Még az is lehet... annyit elárulok, hogy azért jön, mert lehet, hogy...hogy újra színpadra lépek. Kati is mondta, tudod ő életmód tanácsadó, igen most tanulta ki, tanfolyamon. Miért, miért ne tanulhatna, akárki tanulhat, nincs korhoz kötve. (arcát sminkeli, haját igazítja) Ez a te bajod, Drágám, be vagy rozsdásodva, nincs benned semmi lendület, semmi tenni akarás. Na és ha kilencven éves vagy, ez nem akadálya annak, hogy keresd a kihívásokat, ahogy a fiatalok mondják, feszegesd a határaidat! (feláll, az asztalhoz megy, bal kezében telefon, jobbal konyakot tölt) Feszegetted és elestél? Ne olyan messzi határokat állíts fel magadnak! Neked a szobától a konyháig túl nagy távolság? Járókerettel is? Nem használod… miért nem használod? (kezében a pohárral, mobillal visszamegy a hintaszékhez, leül) Nem tudod hová tetted? Mindegy, majd előkerül, addig is vigyázz, szép óvatosan, a botoddal közlekedj! Visszatérve rám, arról van szó, hogy lehet, hogy… mondjam, ne mondjam? Nem is mondom tovább! (megissza a konyakot, köhög) Semmi, semmi, csak mellé nyeltem… az italt, igen konyakot, na és? Miért ne ihatnék egy kortyot, ha jól esik, és még egészséges is, a doki mondta. Térjünk vissza a lényegre! Szóval lehet, hogy újra sikerül színpadra lépnem… nagyon is el tudom képzelni, amilyen jól nézek ki (hintaszékből feláll, a mobilt a hintaszékben hagyja) Jaj, de buta vagyok, miért hurcolom magammal mindenhová a telefont, amikor ki van hangosítva? (tükörhöz megy, nézegeti magát) Nehéz megszokni a technikát. Te tudod kezelni a telefonodat? És a számítógépedet? Nincs számítógéped! Gondolhattam volna, erről beszélek. Tíz évet nyugodtan letagadhatnék (melleit helyükre igazítja, végig simítja) Kár, hogy, Ő, a nagy Ő, már meghalt! Nála, ha még élne, most is színpadon lennék. (kilép a mamuszból, mezítláb lassan forog a tükör előtt) „Babucim”, így hívott, „Babucim, te vagy az örök nő megtestesítője, amíg én vagyok az igazgató, ebben a színházban, csak te lehetsz, mindig te leszel Éva!” Jó, jó, de én, Júlia szerettem volna lenni! Most ezt miért mondod? (kérdezi idegesen) Igen, Júlia is! (visszamegy a hintaszékhez, kézbe veszi a telefont, az asztalhoz megy, rendezgeti a sütiket, egyet a földre ejt, felveszi megeszi, megigazítja a kávéscsészéket, kanalakat, jobbra kimegy, közben beszél) A cukrot, tejszínt is be kell hoznom! Hiába mondtam Borinak, hogy mindent készítsen be! (kezében tejszínes, cukros csészével visszajön, asztalra teszi) Lecserélem ezt a lányt, csak az a baj, hogy nem kapni ilyen olcsón bejárónőt! Neked milyen a bejárónőd? Nincs bejárónőd… ez hogy lehet? Takarítónőd csak van… az sincs… és ki takarít? Te? Te takarítasz? Képzelem, hogy néz ki a lakásod! A te dolgod, engem valójában nem érdekel, örülök, ha az én ügyeimet el tudom intézni! Mindenre egyedül vagyok. Jó, jó a Bori itt van, kis segítség, annyit mondhatok! A múltkor is kértem, hogy jöjjön, kísérjen el az orvoshoz, persze elfelejtette, taxit kellett hívnom, ráment a nyugdíjam nagy része. Szerencse, hogy van pár eladható dolgom, abból élek, de lassan a végére érek. (lemezjátszóhoz megy, lemezt cserél, visszamegy asztalhoz, rendezgeti) Neked van mihez nyúlnod, ha pénz kell? Takarékoskodtál… ha volt miből, úgy könnyű! Meg aztán nagyon kis igényű voltál világ életedben. Azért mondom ezt, mert például egész életedben kitartottál a Dönci mellett, pedig szép firma volt, annyi nője senkinek nem volt a társulatban, mint neki, de te csak vele… tényleg neked, csak a Dönci… ne, nem hiszem el! Nekem három férjem volt, mégsem találtam meg még az igazit... én sem jöttem össze mindenkivel az életben, akit elém sodort a sors. Nem feküdtem le akárkivel… és, és ha igen, akkor sincs semmi közöd hozzá! Senkinek, semmi köze hozzá! Szerettem, szeretek élni, az talán nem bűn? Rendben van, őszinte leszek hozzád, mert a legjobb, bizalmas barátnőm vagy. (visszamegy a hintaszékhez, szemét lehunyva, hintázik) Elmondom, de ígérd meg, nem pletykálod tovább! Lefeküdtem vele… kivel? Vele, a nevét nem akarom kimondani, még a falnak is füle van. Meghalt, meghalt… akkor is... jobb vigyázni! Mindig is létezett a szereposztó dívány, nem volt könnyű eset, mert jókora szerszámmal áldotta meg a Teremtő. Kit? Hát őt... szerintem te is… ja, vagy hogy nem? Látszott is a repertoárodon. Tehetséges voltál, azt mondod? Nem volt egy normális szereped sem. Hagyjuk, hagyjuk a múltat, Drágám, volt, ami volt… elmúlt. Találkoztál a régiek közül valakivel? Igen a, Jocóval… megöregedett? Hát az ő feje felett is  elszállt az idő. Pedig, emlékszem, … ajaj! Mesélj mi van a többiekkel! Készülődöm, de figyelek rád! (feláll, telefont hintaszékben hagyja, pipere asztalhoz megy, fésűvel a kezében tükör elé áll, fésülködik) Azt kérdezed, hogy mi van rajtam? Természetesen a Chanel kiskosztüm. Igen, ilyenem is van. Nem, nem piros, a piros színt már száműztem a ruhatáramból. Jól emlékszel, volt egy zsabós, fodros ujjú, piros blúzom (a paravánhoz lép, leveszi a fehér pulóvert, felveszi a piros, zsabós fodros ujjú blúzt) Szerettem, de már nincs meg, odaadtam a bejárónőnek, kicsit fiatalabb, mint én. Örült neki. Nem való már nekünk, nyolcvanon felül a piros szín, be kell látnunk, Tóncsikám! A sötétkék illik ebben a korban, a feketét nem szeretem, túl öreges (megigazítja a fekete szoknyáját, elégedetten igent int a fejével) Jó lesz. A Zsuzsu piros ruhában ment hozzád kávézni? Sosem volt jó az ízlése. Mindig, Klárikára, az öltöztetőnőjére hagyatkozott. Meghalt, Klárika is? Szegény, nagyon kövér volt, sajnálom (elégedetten körbefordul a tükör előtt). Én még mindig csinos vagyok. Jaj, csengettek, le kell tennem, megjött, akit várok! Remélem fiatal és jóképű! Szia, Drágám, majd hívlak! (felveszi a piros körömcipőket) Jövök, jövök (bal ajtón sietve ki). Jövök már, sietek, csak ez a cipő ne volna! (hallatszik a hangja a nyitott ajtón). A szépségért szenvedni kell! Ugye, ugye?

 

MÁSODIK JELENET

Színpad: ugyanaz, mint az előző jelenetben, bal ajtó nyitva. 

FÉRFI (vállán létrával a bal oldali ajtóban állva néz körül) Ilyen se volt még... Jó napot kívánok! Jó helyen járok?

PAULINA (a férfit arrébb tolva lép a szobába, kezében a piros körömcipőkkel) Ezeket a cipőket, hol felveszem, hol leveszem, de most fel kell vennem! (beleilleszti a lábait a cipőkbe) Jó lesz, jónak kell lenniük! Egy vagyont fizettem értük. Rendben. (óvatosan tesz egy-két lépést) Fiatalember, nem túl fiatal maga… hozzám képest? Habár... így még jobb is! Jó helyen jár, nagyon is jó helyen. Jöjjön beljebb, bátran, csak bátran! Csukja be az ajtót! (a szoba közepére megy) Majd később felveszem.

(legyint a kezével, a cipőket leveszi a paraván mellé teszi) Mezítláb próbálok. Nem zavarja fiatalember, ha mezítláb vagyok?

FÉRFI Engem ugyan nem. Ilyen se volt még... (vállán létrával, becsukja maga mögött az ajtót) Jó napot kívánok! Kovács Tihamér vagyok, Katika küldött.

PAULINA Jaj, de örülök, már nagyon vártam! Jöjjön, jöjjön bátran beljebb! Legyen olyan bátor, ahogy az Rómeóhoz illik! Engem Paulinának hívnak, röviden Lina, ahogy a szakmában ismernek. Kati, már biztosan mondta, hogy ön, lesz Rómeó.

FÉRFI Nem, Kati nem mondott semmit, nagyon sietett, azt mondta, majd itt mindent megtudok. Egy biztos, Tihamérnek hívnak. Kovács Tihamér a nevem.

PAULINA Mostantól, amíg itt van nálam természetesen, Rómeó.

FÉRFI Természetesen … ahogy óhajtja! (igent biccent a fejével) Ilyen se volt még!  Hogy ebből mi lesz? Megállj Kati...

PAULINA Remek előadás, óriási siker! Fogjunk gyorsan hozzá, mert szorít az idő. Mindjárt besötétedik, habár lehet, hogy jobb lenne megvárni az estét! Ha ragaszkodunk a.… (fotelhez megy, fehér kalapot a fejére teszi, fátyollal arcát eltakarja)

FÉRFI (ijedten) Nem, nem kell ragaszkodnunk, semmihez se ragaszkodjunk! Fogjunk hozzá és legyünk túl rajta minél előbb! Miről is van szó tessék mondani? (a létrát maga mellé a földre teszi)

PAULINA William Shakespeare Rómeó és Júlia. Mond ez önnek valamit? (körbe sétálja a férfit)

FÉRFI Hát hogyne, persze, kedvenc szerepem a színjátszókörben. Nagyon szeretem, különösen az erkély jelenetet imádom! (szemével követi a nőt)

PAULINA (megáll a férfi előtt) Nagyszerű! Erkély jelenet, II. felvonás, 2. szín. A szerepálmom, a vágyam, hogy egyszer... a színpadon állva (közelebb lép) Júliaként megkérdezhessem: „Ó Rómeó! Mért vagy Te Rómeó?”

FÉRFI (hátrébb lép) Rendben... rendben van, de nem egészen értem, én leszek, Rómeó és ki lesz, Júlia?

PAULINA (hangosan, szenvedéllyel) Én, én leszek Júlia. Nem figyel rám Rómeó?

FÉRFI (csodálkozva) Hát… rendben, de miért kell a létra?

PAULINA Erkély, erkélynek. A létra lesz az erkély.

FÉRFI A létra az erkély? Jó, de még most sem értem… hogy ebből mi lesz?

PAULINA (a férfi karjára teszi a kezét) Majd én vezetem lépésről, lépésre, ne aggódjon! Korához képest nem mondhatni, hogy túl kreatív lenne, de elég, ha egyikünk az! Én szeretném, ha a vágyam teljesülne és életemben egyszer Júliaként...

FÉRFI (közbevágva) Mondta már...és én? Hogy jövök a képbe, én?

PAULINA Szeretne ismert lenni? Kati azt mondta, azért küldte magát, mert szerinte maga alkalmas erre a szerepre.

FÉRFI Ezt mondta? Érdekes nekem sosem mondta, mindig csak mellékszerepek… főszerep sosem. Nem vagyok alkalmas rá, hogy…

PAULINA Ha sikerül, amit elterveztem, higgye el, biztos a siker! Biztos, hogy felfigyel magára a média, a szakma. Kell ennél több? (leveszi a kalapot, a fotelba dobja)

FÉRFI Nem is tudom… Kati nekem nem mondta, ha mondta volna, hogy miről van szó, én… nem biztos, hogy… én inkább elmegyek. (bal ajtó felé indul)

PAULINA Maradjon, ne menjen el!

FÉRFI (megáll, visszafordul) Nem fog sikerülni.

PAULINA Tudja Rómeó szövegét?

FÉRFI Igen, persze. Katikának is mondtam már, hogy... régóta készülök arra, hogy egyszer én lehetek, leszek Rómeó.

PAULINA Most itt a lehetőség. Rómeó lesz! Örül?

FÉRFI Örüljek? Nem tudom… örülhetek? Hát… nem is tudom… és a létra?

PAULINA (a szoba közepére megy) Fogja, állítsa ide a szoba közepére és másszon fel a tetejére!

FÉRFI Én… (felállítja a létrát) a tetejére?

PAULINA Naná! Majd talán én fogok felmászni nyolcvan évesen?

FÉRFI De.… hát a darabban, Júlia van felül.

PAULINA Most Rómeó lesz felül! Haladni kell a korral, fiatalember! Napjainkban változott a férfi-nő viszonya, a huszonegyedik században megengedett, hogy Rómeó az erkélyről valljon szerelmet Júliának. Ez egy modern előadás lesz, példát mutatva, a tanulni vágyó senior korosztálynak. Felrázzuk az unalmas színházi életet, hozzuk ki a jelenből a maximumot! Meglátja óriási siker lesz, ha sikerül megcsinálnunk!    

FÉRFI Gondolom… ha sikerül.

PAULINA Sikerülni fog! Másszon bátran, meglátja, csak az első lépés a nehéz!

FÉRFI (próbál felmászni, a létra inogni kezd) Ez így nem lesz jó! Megállj Kati! Nem jó, nem biztonságos! Nem fog sikerülni! Sajnálom Kati, csalódnod kell bennem, én csak mellékszereplőnek vagyok jó!

PAULINA (megfogja a létrát) Majd én tartom, semmi gond, mindjárt felér, csak egy fok és fent van! Bátran, ahogy Rómeóhoz illik! Ő még a halált is vállalta Júliáért!

FÉRFI Most megyek haza, de azonnal, az biztos! (óvatosan lépeget lefelé, a létra dőlni kezd, a Férfi a csillárba kapaszkodik, sötét lesz, nagy dörrenés, a létra elborul) Jaj, jaj...leestem.

PAULINA Minden rendben van?

FÉRFI Jaj... jobb, ha sürgősen telefonálni tetszik a Mentőknek!

PAULINA (a jobb oldali ajtón kimegy, elemlámpával a kezében visszajön, az ajtót nyitva hagyja, kezébe veszi a mobilt, idegesen telefonál) Halló! Mentő? Kérem sürgősen jöjjenek! Baleset... lakásban… Bokor utca kettő, második emelet öt. Siessenek, hordágyat is hozzanak! (a földön fekvő Férfihez megy, az elemlámpával rávilágít, lehajol) Jaj nekem, ugye nem sérült meg? Mindjárt itt lesznek... jaj, mit csináljak? Sötét van, most mit csináljak?

FÉRFI Kapcsolja vissza az automatát!

PAULINA Hogy mit csináljak… és hol?

FÉRFI Kapcsolja vissza az automatát a villanyóránál!

PAULINA Értem, értem. (kimegy a bal oldali ajtón)

Világos lesz, mentő hangja hallatszik.

 

HARMADIK JELENET

Színpad: ugyanaz, mint az előző jelenetben

PAULINA (idegesen járkál) Miért nem jönnek már?

FÉRFI (földön fekszik) Tudtam, hogy baj lesz, tudtam, hogy nem fog sikerülni, hallgatnom kellett volna a megérzésemre.

MENTŐS I (belép a bal oldali ajtón, elől fogja a hordágyat) Jó napot kívánok!

MENTŐS II (belép a bal oldali ajtón, hátul fogja a hordágyat) Jó napot kívánok! Ki a sérült? Ön szenvedett balesetet fiatalember? (Férfihez hajol, megvizsgálja) Nincs komoly baj, de be kell vinnünk, mert lehet belső sérülése is. (a mentősök a hordágyra teszik a Férfit) Mi történt fiatalember?

FÉRFI Leestem a létráról.

MENTŐS I Villanyszerelés?

FÉRFI Nem, nem... erkély jelenet. Jaj, jaj...

MENTŐS I (Férfihez hajolva) Mit mond?

FÉRFI Erkély… jól hallotta… erkély... jelenet.

MENTŐS I (Mentős II-t kérdezi) Te érted, hogy mit mond?

MENTŐS II Valami erkélyt emleget. Biztos félrebeszél, siessünk gyorsan! Súlyos agyrázkódása lehet! (Paulinának) A Balesetibe visszük az unokát, Nagymama.

PAULINA Nem vagyok Nagymama! Színésznő vagyok, Júlia! (Férfinek) A szerep az öné, megvárom, amíg felépül! Rómeó, Júlia várni fog rád!

MENTŐS II (Paulinának) Sajnos, csak egy hordágyunk van! (felemelik a Férfivel a hordágyat) Jó lenne, ha a néni is beszélne a kezelő orvosával!

PAULINA Szemtelen...

FÉRFI Ne várjon rám Júlia, maradok inkább ajtónálló a Montague háznál! Keressen másik Rómeót, mert, hogy én ide vissza nem jövök, az biztos!

MENTŐS I Sok mindent láttam már, de ilyet még nem. Szerepjáték… nincs az a pénz, amiért, én ezt bevállalnám. (ingatja a fejét)

MENTŐS II Jól mondja kolléga. (Mentősök hordágyon kiviszik a Férfit, távoldó mentő hangja hallatszik)

 

NEGYEDIK JELENET

Színpad: ugyanaz, mint az előző jelenetben

PAULINA (hintaszékben ülve hintázik, telefonál) Szia, Tóncsikám! Nem, sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Történt egy kis malőr, majd elmesélem. A fiatalembert kórházba kellett szállítani, nem, nem nagy a baj, mondom, hogy majd elmesélem. Kicsit el vagyok fáradva, ki kell pihennem az izgalmakat! (lemezjátszóhoz megy, lemezt tesz fel, halk zene, visszamegy a hintaszékhez, leül) Nem, nem mondtam le a tervemről, ismersz, tudod milyen vagyok, nem hátrálok meg, de másik Rómeót kell keresnem... visszautasította a szerepet, képzeld egy ilyen lehetőséget… igen, Rómeó szerepét, na most elárultam! Rómeó és Júlia, lakásszínház... erről van szó. Modern, meghökkentő rendezésben. A fiatalember, Rómeó... én, Júlia. Meglepődtél, Drágám nagyon? Na, na, azért ne mondj ilyet! Felháborít téged, hogy én, Júlia és egy fiatal Rómeó? Nem baj, Kati szerint is a mai világban ez lehetséges, belefér. Neki első, nekem utolsó lehetőség lenne. „A szerep az öné, Rómeó, megvárom, amíg felépül”, ezt mondtam neki, és tudod, mit válaszolt...hogy keressek másik Rómeót! Hát színész az ilyen? Persze, hogy keresek másik Rómeót, nem adom fel! Azt kérdezed, hogy komolyan gondolom-e az én koromban? Igen a legkomolyabban... én, én leszek Júlia! Nem tudod elképzelni… nem is neked kell tudnod, hanem nekem! Én tudom, hogy mit akarok, ez a lényeg! Majd elmondom pontosan, hogy miről van szó, de most pihennem kell! Ha gondolod, ha akarsz, lehetnél, te a dadus! A járókereted… nem gond! Majd előkerül addig!

Színpad elsötétül, zene felhangosodik.

- FÜGGÖNY -