Szeptember végén

(Petőfi Sándor variáció)

Még virágzik Bánkon az őszi kikerics,
Csak a széle rozsdás a tölgyfalevélnek,
De látod a gyűlő avart a földön?
A közelgő télről regélnek.
Még napsugár simogatja a tarkóm,
Még a balatoni szele is lágy,
De íme festék takarja az őszet,
átcsillan és törpül a tettvágy.

Lehull a levél, elenyészik a lélek.
Fogd a kezem kérlek, a sétánk során.
Ki most a partot itt időzve nézi,
Hol leszel te éltem alkonyán?
Teszel-e virágot, gyújtasz-e gyertyát,
Vagy csak nézed a szétszóródó port?
S táplál vagy kísért majd az emlékek hada
Mi akkor más karjába sodort?

Ha tovább lépsz majd a múlt ravatalától,
Az éjszaka barátod lesz ismét,
S a hiánytól nem esz már az ideg,
és levetetted a bánat ingét.
Felveszem azt csendben, hozzáteszem enyém,
Feledve mi volt, mi csak egy pillanat,
s kimosom azokat a felhők vizén.
várva, hogy jöjjön a pirkadat.