Térkő a Hold

Térkő a Hold. Nagy, fényes lapokban fekteti földre a ragyogást. Árnyéka nem jelentős. Nem említik sem versek, sem dalok, sem híres százéves szonáták. Csak a fénye létezik. Térkővé válik, ahogy a talajjal érintkezik. Részegek csattogó léptei, izgatott parfüm és szerelem-illatot cipelő kopogós sarkok koptatják. Egymást. A surlódó sarkok, a fény, a föld és a Hold. Az árnyékáról még mindig senki nem beszél. Felülete, mint egy olcsó burkolat, hőálló, kültéri, időtálló építőelem. Tapadnak hozzá emlékek, és meg nem történt vágyak képei. A Hold térkő. Hogy rajta álmodj, engedi. Hajnalban elpirul és titkait magával viszi oda, ahol most megy le a nap.