Izébe-gríz

Ma három reklámblokkban is felbukkant.
Nyálcsorgatva eldöntöttem, hogy
csak azért is adok egy esélyt annak az izének.

Előtúrtam az utolsó kilót, amiből
még alig hiányzott néhány maréknyi.
Moly-és kukacteszt –
semmit nem ártott neki az elmúltnégyév.
Aztán kivettem a hűtőből az izét.
Bár íze leginkább a vásárokban árult
mindig száraz és mindig drága kókusztekercsre hasonlít,
de legalább fehér és folyik.

Nem klímaszorongás – fehérje-intolerancia.

Tíz perc a tűzhely mellett és ott volt Ő,
a tökéletes utánzat. Rituális kakaószórás.
Szabályos haladás a szélétől a közepe felé.
Csakis így. Illendő beteljesülés.
Kósza gondolat, lendületes mozdulat – összekavartam.
Megizzadva, de hidegrázás nélkül eltüntettem
a barna zagyvalékot, ami eddig a társadalom felétől
lövészárokként választott el.

Közben a férjem megkérdezte, hogy
megmutathatja-e végre az appos utalást.
Türelmi időt kértem.

A mai napra már kimerült
a vakmerőség-keretem.