Befelé

Le kell mennem a boltba. Amíg nem volt ez, kenyérért is lejártam. Amikor csak azért mentem le, mindig eszembe jutott gyerekkoromból, ahogy az anyám azt mondja: “nem lesz elég a kenyér, begyúrok valamit”. Olyankor az anyám begyúrt valamit. Pogácsát, kalácsot, lángost vagy dübbencset.

Persze minden könnyebb vidéken. Most különösen. Ott a kert, és tojnak az udvaron szaladgáló baromfik. Mondjuk galambok itt is. De csak szarnak az ablakpárkányomra.

Kenyeret sose sütött az anyám, csak kenyérpótló mást. Helyettesítő terméket. Én most igen. Rozslisztből olyan, hogy az anyám nem enné meg. Amikor elfogyott az utolsó bolti, két hét alatt sütöttem hármat, majd rájöttem, hogy a bespájzolt kétszersülteken is elvagyok. Helyettesítő termék. Ha az is elfogy, majd megint begyúrok valamit. Van még itthon négy kiló rozsliszt.

Kabátban voltam lent utoljára. Lassan át kellene pakolnom a téli–nyári ruhákat. Azt mondtad, ha újra ki lehet járni, elviszel randizni. Azt reméltük, már tavasszal.

Csizma se kell már. Hol lehet a félcipőm? (Megkeresem, aztán visszajövök írni.) Egy ideje csak befelé járok, azt nem… A fenébe nem tiltja senki! Egy rakás énem korlátozza. Az egyik azt mondja, ne gondolj erre; a másik úgy beszél, mint az anyám; a harmadik azzal jön, ha elmerengek rajta, magam is belátom; a negyedik… Itt van. Az alsó polcon egy dobozban. Szaladnánk kifelé, amit most nem lehet. Boldogok, akik meg nem bolondulnak.

Rég sminkeltem. Most is minek? Szájmaszkban csak a szemem látszik. Pont azért kellene, de az eladón kívül max az egyenruhásokkal találkozhatok. Két-három egyenruhást szoktam látni az ablakból, meg a kövér, szakállas férfit a másodikról, mert lehordhatja a kutyáját. A földszinti néninek is van kutyája, de őt rég nem láttam.

Lehet, nem is viszel el randizni. Egy ideje úgy szarsz le, ahogy a galambok az ablakpárkányomat. Értem én, hogy a netes ismerkedésben egy idő után el kell jutni az elő találkozásig, és így nincs értelme hosszú távon; de minden könnyebb volt, amíg az üzeneteidre ébredhettem, és felhívtál néha.

Tényleg rendet kell raknom a szekrényben! Itt kellene lenni a piros poncsómnak! Ez a szürke is jó lesz. Bezártam az ajtót? Nem megyek vissza, úgyse járkál most senki.

Szerinted a virtuális szerelem nem is valós. Azt feleltem, az Istent se láttam még személyesen, mégis szeretem. Erre már nem reagáltál. Ahogy a következőkre sem. Amíg be leszünk zárva, megtanulok nem ragaszkodni. Sokat kell még hozzá befelé járnom.

A kisbolt előtt áll az egyik egyenruhás. Furcsa, hogy most egyedül. Kávét iszik, ezek szerint még megvan az automata. Ahogy közeledek, felhúzza a nyakában lógó az arcmaszkját. Nem tudom eldönteni, hogy kötelességtudatból, vagy fél tőlem.

- Hová megy? - szólít meg.
- Boltba – vágom rá.
- Menjen be!
- Itt nincs olyan – mondom, hiszen ismerem a kisboltot.
- Itt minden van. Menjen be, és forduljon haza!

Spontán emeli az újrahasznosítható poharát a szájához, de rájön, hogy maszk van rajta. Bemegyek, unottan a megszokott polchoz; mondtam, hogy itt nincs olyan. Nem tudom, jogom van-e szótlanul a pamuthoz, és kötelességem-e fátyolborítás okozta irritációról beszélni. És egyébént is, miért nem küldenek női egyenruhásokat is az utcára?!

Dobok egy viszlátot az eladónak, ő valamit visszamotyog a gumikesztyőben fogott könyve fölött. Amíg voltak vásárlók, sose láttam olvasni. Ő is befelé járhat mostanában.

- Nem volt olyan – mondom, és örülök, hogy maszk van rajtam. Jó, hogy nem sminkeltem ki a szememet.
- Mit akar venni?
- Itt nem lehet kártyával fizetni – ugrik be a megoldás, hiszen ennek most súlya van, a készpénz is fertőz.
- Eddig nem ezt mondta. – dönnyög és elenged.

Negyedóra séta a szupermarket. Amíg jártak a buszok, felültem egy megállóra. Most nem is értem, miért, jólesik a friss levegő. Átvágok az üres játszótéren. Nyomasztó ez a csend. Vajon a gyerekek hogy bírják odabent?

A templom bejárata zárva, egy ideje már az istentiszteletekre se nyitják ki. Egy töritanárom úgy magyarázta a reformáció lényegét, hogy templom helyett a spájzban, a kolbászok mellett is lehet imádkozni. A hangsúlyt a kolbászokra helyezte.

Mit csinálhatnak most a katolikusok? Bár a kolbász lassan minden spájzból elfogy. A hitetlenekéből is. Néha én is elbizonytalanodom.. Lehet az Istennel való szerelmem is csak virtuális. Tulipánok és nárciszok nyílnak a templom előtti parkban. Ha leülök arra a padra, lehet, nem is szól rám senki. Valaki biztos kioson időnként gondozni a virágokat, különben nem így néznének ki. Talán amíg az egyenruhások kávéznak. Bár lehet, csak azért ilyenek, mert a templomok melletti parkokban az Isten növényei vannak.

Valamikor vége lesz ennek. Te is tudod, hogy ősszel lesz a tavaszunk? Ha addig kibírom, majd veled bolondulok.