A ló nyerít, az idő repül
Hommage à Kassák Lajos
Egy ló - aki olykor macska -
néha nyerít itthon
és még csak hatéves
vagyis hat és fél -
szeptembertől iskola -
évvel ezelőtt még nem sejtettem
milyen lesz csak vártam
vártam pedig már lemondtam róla
mégis pont akkor jött
amikor nem is gondoltam
annyi minden mással voltam elfoglalva
dolgoztam és álmodoztam
szerelem szerelem átkozott gyötrelem
hát nem is virágzott.
Az esküvő két évvel azután volt
hogy megismertem a férjemet
egy éjszakai szórakozóhelyen
rá emlékeztem pedig néha alig arra
hogy mi történt egy-egy éjjel
még önfeledten élveztük
ahogyan ránk hajlik az éjszaka
és mámora beteríti az agyunkat
fiatalság bolondság
jó kis társaság volt
egymásra találtunk miközben írtunk
sok-sok nevetés mulatozás
nem vettük még olyan komolyan az életet
hihihi hahaha
azóta mind megváltoztunk kicsit
ó igen ez az élet rendje.
Nem gondoltam akkor hogy lesz még olyan jó
mint Szegeden
ahol egy folyó vágja ketté a várost
ami elsőre nagyon laposnak és unalmasnak tűnt
az is volt - egy darabig
de tetszett a villamos és a troli
ami szinte repült a kanyarban
aztán jött a kolesz
és a lányok
Beregszászból, Szabolcsból, Baranyából
mindenki mást hozott és ezért volt jó
lassan megszoktam a Tisza-partot
és azt is hogy hosszúak az éjszakák
és mámorosan lebegek hazafelé a ligetben
micsoda sötétség ó micsoda magány.
Pedig jó kislány voltam előtte itthon
ahol egy tó partján tanultam
- már megint víz nem is vettem észre -
négy évig művészetet
csak rajzoltam és rajzoltam
mégsem voltam elég jó
majd lesz belőlem
cipőfelsőrész-készítő mondta a tanárom
pedig kicsiként még művész voltam
szerettem rajzolni
emlékszem óvodában rengeteg lovat csináltam
meg királylányt de volt nőgyógyászos képem is
ezt nem értem a mai napig sem
mindet megőrizte anyám
aki talán egy kicsit büszke arra
hogy ha művész nem is
de újságíró lett a lánya
és talán apám is örülne egy kicsit
ő igazán és költő volt a javából
meg tanár a legjobb fajtából
a kisujjáig sem érek föl
csak büszke vagyok rá míg élek -
mennyi éve nélküle!
Nyolcéves voltam, amikor elment
nem értettem nem tudtam
mit jelent a halál
csak nevettem
amikor kérdezték hol van
és mondtam: meghalt
bizarr – nem?
Valahogy nem fogtam fel
vagy talán csak komolytalan voltam
nem elég érett
de lehet-e érett egy nyolcéves gyermek a halálhoz?
XXXX
Utána rossz volt bár nem sok mindenre emlékszem
anyám nagyon féltett
sosem beszélgettünk eleget
a miértek mindig homályban maradtak
és valahogy minden csak úgy megtörtént velem
éltünk egymás mellett
csöndes reggelik és ebédek -
szinte hallom
ahogyan ketyeg a szótlan csöndben a konyhai óra -
visszafojtott kérdések és válaszok
de én sokszor bántottam
és mindig bűntudatom volt
amit el is mondtam neki néha
most már jobb
türelmesebb lettem és megértőbb
és nem vagyok már kamasz
volt idő változni
és jött a ló, aki nyerít néha
NYIHAHAHA PRRRR
érzem hogy engem is megváltoztatott
de még nem eléggé még kevés vagyok
hozzá is több türelem kell
tanulom magam általa
és tanulom őt is
tanulom ezt az egész világot
de mire megértem -
ha megértem -
talán már nem is leszek
de addig is
addig is
én vagyok
vagyok aki vagyok
apám s anyám után
BOKROS JUDIT vagyok
s azzá leszek
akivé teszem magam