Zavar

Zavarban vagyok. Ez a zavar a
rólad szóló, színes álmaim szürke
köntöse, mely betakar és arra
emlékeztet, hogy mi összetartozunk:

Te és én, s a köztünk lévő zavar.
Teljességet adó kis család, „jó így”
mondhatod, de te nem állsz mellém most sem
szerelmem a zavartól nem láthatod.

„Zavarban van, látom, s tetszik nagyon.
De nem értem miért takarja el az
Arcát két kezével! Hiányzik így

mert a teljesség útját felé csak
szeme tükrében láthatom, de azt már
csapdába csalta valami zavar…”

(ami lehet, hogy én vagyok…)