akkor is…

(karanténvers)

birodalmam kétszobás,
koronázatlan királynő vagyok,
szolgáim szorongó esték
és lassú nappalok,
álmomban mellémbújt
és átölelt a nyár,
reményt súgott fülembe,
tudom,hogy te voltál,
együtt vagyunk de egyedül,
itthon magunk, legbelül,
beszélgessünk ma is reggelig,
így az idő jobban eltelik,
aztán remélek és várok,
de mindenkit elér a hálózatom,
a töretlen hitem,
így együtt vagyunk mindig,
akkor is ha nem…