Testtelen gyötrelem

(Szonett Petrarca hatására)

Ámor nyila szívemen áthatol
S, az éjszaka enyhét megtöri dalom
Őrült-rab szívem poémát magol
Emészt a gyötrelem, rí a fájdalom.

Elmémet fojtogatja ,ó , a gaz!
Dőreség, bátorság, ím most harcba száll
Szerelmes vallomásom így igaz,
Vállalom, ha érte Hádész elkaszál

Felé repül, felszáll a sóhajom!
Szomjhalál gyötri, hívószóra vár
Testtelen fellegen, fuldokló madár

Belőlem semmi nem marad csak Ő
Képében jő el majd a pirkadat
Angyal látomásként, végleg elragad.