Sziklán ülő
Egy sziklán ült. Nem volt körülötte
semmi csak a hatalmas sötétkék víz,
amely nedvesen tartotta az összes
követ, ami csak útjába került, kímélet-
len következetességgel jött, jött és
próbálta magával rántani az ülőt,
aki felbosszantotta, s újabb támadást
idézett, de az alak lábainál, mindig
megtört a lendület, mégis küzdött,
kicsit jobban megnyúlt teste, vágyta
a vadászatot, nem nyugodott a fehér
szélű sós nyál, kellett neki az
elérhetetlen, hajtotta a kimerülhetetlen
éhség és akkor hirtelen megragadta
áldozatát, s maga alá gyűrve görgette
az egyszer sziklán ülőt, akinek többé,
már nem volt kitekintése a horizontra.