Él

 

A szoba meglehetősen sötét, csak a szokásos külső helyiség sárgás fénye biztosít némi fényt. A két ember mégse igényli, hogy lásson, tökéletesen érzik egymást.

Két forró test olvad össze minden egyes másodpercben, immár ki tudja mióta. Vágyuk illatától terhes a szoba levegője.

A lány imádja. Megőrül a férfi illatáért, de kettejüké együtt még vadítóbb számára. Fogalma sincs, mióta vannak együtt, nem érdekli. Lényegtelen az idő múlása, tettének súlya, semmi nem számít az adott pillanatban.

Csak a férfi fenséges testét akarja magában, maga körül, mindenhol. Ő maga az asztalon fekszik, nyögdécsel, nyöszörög, kapaszkodik, élvez, akárcsak egy igazi kéjsóvár macska a forró betonon fényes nappal.

Az asztalon lévő dolgok a férfi minden egyes lökésénél költöznek, zörögnek, de ez őt sem érdekli.

Egyikük sem foglalkozik a világgal, csak egymással, saját magukkal.

A lány lábai a férfi nyakában, kezei hol a feneke alatt, hol az asztalba kapaszkodva, esetleg belemarva a férfi combjaiba, miközben önfeledten élvez. Meg sem tudná számolni hányszor is élvezett már el. Néha változtatnak a pózon, mindkét lába a férfi egyik vállán támaszkodik, máskor a másikon, vagy csak szimplán az alkarján pihennek.

Minden egyes orgazmusnál a lányt érzelmek tömkelege borítja el váratlanul, melyekkel nem tud lassan mit kezdeni.

Idejét sem tudja már mikor élt át hasonlót. Amikor az ember annyira él, annyi mindent érez az adott pillanatban, de nem mondhatja, mutathatja, mert csak gondot okozna, viszont képtelen rá, hogy ne élje meg azokat. Úgy érzi, szétfeszítik a testét, legszívesebben sikítana, nevetne, sírna, énekelne, mindezt egyszerre.

Képtelen megmagyarázni.

Éveken át magába kellett zárnia mindent, míg szépen lassan ő maga is egy kőszoborrá vált, akárcsak a párja. De ő sosem akarta ezt az utat, rákényszerítették.

Ott, és akkor, az asztalon viszont újra érzett. Valódivá vált.

Felrepedt végre. Leléphetett a talpazatról melyre rá kellett állnia annyi ideje. Mozoghat, futhat, nevethet… élhet újra.

Fel se fogja szinte, hogyan törnek meg láncai, miként szabadul fel, miként lesz újra valódi.

Mindez túl sok egyszerre. Képtelen elviselni.

Közben újabb gyönyörhullám ragadja magával, ki tudja immár hányadik. Teste újra és újra görcsbe rándul, hangja elhal, izmai remegnek, miközben görcsösen kapaszkodik a másik testébe.

Tudja, hogy tehetetlen mindazzal szemben, ami történik vele, és képtelen megakadályozni. De nem is akarja talán.

A férfi nézi. Mindig nézi. Soha nem mulasztja el egyetlen pillanatát sem annak, hogy lássa minden rezdülését. Talán jobban figyeli, mint eddig bárki.

Ám ő most mégsem akarja, hogy lássák. Így nem. Képtelen lenne a szemébe nézni, ha megtudná az igazat róla. Nem lehet. Inkább szorosan becsukja szemeit, és elfordítja a fejét, hátha így elrejtheti az igazságot.

Ő döbben meg mégis a legjobban, mikor forró könnyeket érez kicsordulni mindkét szeméből.

Ó nem. Már csak ez hiányzott. Hogy rejtse el? Reméli, a sötétben nem látja majd a férfi az áruló sávokat.

Csábítója elengedi lábait, közben mellé könyököl az asztalra, és végül a mellkasára hajtja fejét.

A lány mélyen belélegzi illatát, melynek hatására újabb kövér könnycseppek szöknek ki szorosra zárt szemhéjai mögül.

Túl sok… túl sok. Illatok, érzetek, érzelmek, minden.

Nem szabad. Nem lehet. El kell fojtania. Muszáj. Kezei maguktól túrnak bele a férfi hajába. Selymes, dús, csodálatos.

Imádja, ahogyan az ujjai elvesznek benne, aztán izgatóan kicsusszannak közülük.

A férfi finoman újra mozogni kezd benne. A reakció egyetlen tompa nyögés a lánytól, miközben ujjaival ismételten belemar a dús tincsekbe, és kéjesen belekapaszkodva meghúzza azokat.

Érzi, hogyan csókolják végig újra a mellkasát, melleit miként becézik ismételten. Soha még így nem szerették egyiket sem, de ő nagyon ért hozzájuk.

– Most nagyon érezlek – mondja a férfi halkan, és a lányt ismételten kéj tölti el a hallottakra.

Ő érzi nagyon? Mit szólna, ha tudná, ő miket érez? Fogalma sincs mibe keverte kettejüket.

A lány nem tudta, mit érez a férfi, mit akar, mire vágyik. Azt viszont mindennél jobban tudta, hogy ő szabad lehet újra.

És szerethet.