Patthelyzet
Egy újabb gondterhes napon vagyok túl. Meleg is van, nekem meg elegem mindenből. Araszolok a dugóban, mint mindennap ilyenkor.
Ezerrel pörögnek még mindig a gondolataim megoldandó feladataimon, de nem jutok előbbre se azokkal, sem pedig az úton.
Konkrétan tele a tököm mindennel.
Mély levegőt veszek, és megtámasztom a homlokom, miközben kifújom.
– Menjetek már a pitsába… – jelentem ki fáradtan, nyűgösen.
Végre úgy tűnik, megindul a kocsisor. A gázra lépek. Már majdnem elérem a kereszteződést, amikor is egy idióta biciklis vág elém szabálytalanul.
Reflexből fekszem rá a dudára, miközben a pokolba kívánom az illetőt. Szinte mellbe vág a felismerés és a döbbenet, mikor eljut az agyamig a kép.
Egy kerek fenék riszál át előttem keresztbe. Nem hiszek a szememnek.
Nem lehet ő…
A biciklis egy karcsú nő ugyanis, akit valaha jobban ismertem, mint talán a saját tenyeremet.
Technikai biciklisnadrág simul izmos lábaira, és egy neon citromsága ujjatlan felső, aminek a hátán a következő felirat virít: „Kérlek, ne dudálj, csendben rajongj!”
Ismét a dudára tenyerelek, mert már teljesen biztos vagyok benne, ő az. Nyomom is kitartóan, jelzésértékűen.
Végül megkapom a jutalmam, amint átér a járdára, megtámasztja magát fél lábbal, a válla fölött hátra pillant és csókot dob, a világ legszemtelenebb mosolyával karöltve.
A szívem gyorsabban kezd verni azonnal.
Idősebb lett az elmúlt pár év alatt, mióta nem láttam. Napszemüveg takarja szemeit, haja szoros copfba van fogva, de ő az.
Nem tudom felismert-e, nem merek hinni benne.
Automatikusan indulok utána, amit a többi autós igen nagyra értékel, tekintve, hogy teljesen feltartottam a forgalmat, de nem érdekel egyikük se. Igyekszem szemmel tartani pimasz kis biciklisemet, aki eközben elvesztette az érdeklődését irántam, mert már méterekre van tőlem.
Nem ismert meg – tudatosul bennem keserűn.
Utána akarok menni, de egyszerűen képtelenség követni autóval. Elönt a düh, és veszteség már jól ismert keserű érzése, miközben kénytelen vagyok tehetetlenül nézni, mikén tűnik el az életemből.
Megint.