Márvány

Rosszul ismersz, ha azt gondolod,
hogy dohányt ölel át ajkam.

Nem próbálok választ találni
elhalványult emlékekből.

Tudom, mindegy már,
de nem jut levegőhöz tüdőm.

Nem érzékelem most a mélységet.

Valami körbelengi a szobát,
valami száraz, kopár.

Te vagy az?

Nem, nem, nem.

Nem kell több füstben égő sortűz,
sem bizalomgerjesztő homály.

Kecsegtető banalitás.

Mind képlékeny és fullasztó.

Útnak eresztelek, titeket,
fagyott ábrándok.

Csak fénylő márványok vagytok
túlterhelt vállaimon.