Kis ablakok

Áthajtottam a kisvároson. Egyenesen mentem végig a főutcán, kivezetett, minden egyszerű volt. Elértem, a homokbányát és figyeltem, hogy hol vár rám a megbízóm. Nagy síkság vett körül, és előttem kráterszerűen a bánya. De embert, vagy járművet nem láttam. Az órámra néztem. Pont öt óra. Itt kellene lennie. Elővettem a telefonom, hogy felhívjam a megbízóm. Csörgettem a számát, de senki nem vette fel. Biztos mindjárt itt lesz, gondoltam. Nem baj, kicsit kifújom magam, nagyon kellett hajtanom, hogy időben ide érjek, két dugó is volt a sztrádán, legalább megnyugszom.

Három napja töröm a fejem, hogy miért pont engem akarnak megbízni ennek a hatalmas lakótelepnek a tervezésével. Ráadásul pont arra az épületre hivatkozik, amelyiket egyáltalán nem szerettem tervezni, de nagyon jól megfizette a vállalkozó. Nem szerettem, hogy kényelmetlen lakásokat terveztetett, előnytelenül tájoltatta az épületet, és olyan kicsi ablakokat akart, amiket a méntelepen a lóistállóba terveztünk még egyetemista korunkban.

Valami megragadott benne. Ez volt a válasza. Én meg arra gondoltam, álmomba ne jöjjön elő az a tervem. Láttam az embereket is, akik beleköltöztek. Nem, nem akarok rá gondolni.

Ennek a munkának az árából épült fel a villánk, amit annyira szeret a családom. Eddig nem sokat gondoltam az összefüggésekre. De most, hogy ezt a megbízást adják…

Mi ez a zaj? Fentről jön, a levegőből. Mi a nyavalya ez? Borzalmas, mintha egy tucat helikopter lenne. Nem, csak kettő. Ereszkednek le. Biztosan ezzel jön a megbízóm. De miért köröz fölöttem, miért nem szállnak le? Jaj, nem bírom ezt a szörnyű zajt, és a szél, amit kavar! Jaj, letépte rólam a kabátom! Már az ingem is! Mi ez? Mi ez? A telefonom! A kabátzsebben van! A slusszkulcs is. De a kabátot úgy elvitte a huzat, hogy nem is látom! Mit csinálnak ezek a gépek? Csak ereszkednek, egyre ereszkednek. Leszállt. Hogy jött ki ez a sok ember egyszerre belőlük? Valamit állítgatnak, mintha paravánok lennének. Arrébb kellene mennem, de nem tudok, a szél! Úristen, a szél, amit a helikopterek csináltak, derékig betemetett homokkal, és a homok csak emelkedik! Az emberek állítják a falakat, mindjárt körbe zárnak. Taposnom kell a homokot, de nem bírom! A falakra tetőt raktak! Mint egy háztető!

Sötét lett. Nem látok semmit! Segítsééég! Milyen csönd van. Elmentek? Ott valami apró zaj. Szemben. Kinyitottak a falon egy ablakot! Olyan kicsi, mint azon a házon…