Apa

– És most mi lesz?

A fiú a lány mutatóujját nézte, ahogy a körömágyat véresre rágta.
– Mivel? Apámmal?

A lány szőke volt, szép és riadt.
– Szerinted kivel?

A fiú máskor már ingerülten és sértődötten tett volna szemrehányást az értetlenkedésért, most némán bámulta a kávézó kovácsoltvas kerítésén át a sűrűsödő koraesti forgalmat.
– Én is ezt kérdeztem tőle, de csak rángatta a vállát. Azt mondta, hogy ahogy emelkednek a hárombetűs nevű „markerek”, úgy szaporodnak a két és hárombetűs vizsgálatok MR, MRI, CT, és így tovább.

*

– De, apa, mióta?
– Mióta? Régóta.
– És nekem miért csak most?
– Nem akartam, hogy tudd, hogy ne izgulj, ne félj. Most, hogy már túl vagyok nagyjából mindenen, jó csak majdnem mindenen. Műtét, sugár és egy csomó szar, látod, most elmondtam.
– Apa, mi lesz?
– Mi lenne. Nem tudom. Majd figyelem magam, tanulni fogom magam, meg azt a dögöt. Hátha megtudok tőle valamit, magamról, amit eddig nem tudtam.
–Ne haragudj Csibe, ez hülye duma volt, visszavonom. Majd biztos többször beszarok, meg valószínűleg fájok. Mit tudom én.
–Persze, most már majd te is velem. Ne haragudj! Hát így.

*

– Körülbelül ennyi tellett tőlünk délután. Nem is bőgtem. Akkor nem. Hogy ne lássa.

A fiú felé nyújtotta a sebesre rágott ujját.
– Ez meg fáj. De legalább eltereli a figyelmemet.

Egy kisdarab bőrt szakított le az ajkáról.
– Szerinted mi lesz és mikor? – tudta, hogy nincs válasz.

A fiú rágyújtott, hallgattak, egy muslicát próbált kihalászni a lány poharából. A lány nézte.
– Köszönöm – elmosolyodott. – Ügyes vagy.
– Aha, tudom.

Egymást nézték.
– Ne nézz, mert akkor bőgök – mondta a lány.
– Bőgj. Hátha könnyebb.

Hallgattak.
– Egyél valamit.
– Nem tudok, inkább menjünk, jó? Kérlek, ne vacakolj azzal a rohadt telefonnal.
– Bocs, észre sem vettem.

A telefon kijelzőjén sehogy nem sikerült leállítani a stopperórát. Tíztől visszafelé számolt, jó nagy számokkal. A fiú lecsapta.
– Nem direkt csináltam.
– Tudom.

*

Szedelőzködtek. Kifelé, menetközben fizettek. Az asztalon felejtett cigarettás dobozt a kijárattól vette észre, pillanatra megállt aztán legyintett, átölelte a lányt és kiléptek.
– Jól áll, hogy becsavartad a hajad. Mindegy, bocs. Csak mégis.

Megindult az autócsorda, össze–vissza forogva kerülgették a káromkodó autósokat. Automatikusan kanyarodtak a kedvenc helyük felé. hosszú órákat töltöttek a ligeti vár tófelöli oldalán. Mire a főkapuhoz értek majdnem teljesen besötétedett, már az első októberi köd is leszállt. Szorosan egymásba kapaszkodva mentek.

Távolról akár boldog szerelmespárnak is tűnhettek.

Az állatkert felől egy kacsa érkezett a tóra, néhány lépést futott, majd telitalppal fékezett a vízre érve. Néhány méterre a partnál éjszakára készülődő kacsa pár hangosan sápítozva méltatlankodott.