Reggel történt

Reggel történt.
A Práter sarkon,
Ahol mindenki valami után fut,
Ezer sztorival, ezer üres arcon,
És elhallgatott véleménnyel,
Postaköteles borítékkal,
Rózsaszín csekkel, orvosi vénnyel,
A reggeli fénytől sebzett néhány balkon
Őrizte utca, egyre részegebb,
Loholó embertöményt nyel,
Ilyen fullasztó reggel történt, hogy
Eszembe jutottál.

Megálltam, pedig nem illik megállni,
Eltaposhat halkan a piroson bármi,
És csak egy kósza sajtógondolat
Marad belőlem: "Gázolás történt, tizenöt sérült,
Egy a kórházban ma hajnalban meghalt
Dr. Ikszipszilon vezénylete alatt."
De ha egyszer ilyen délelőtti szél ült
A kopott utcára, a szívem elszédült.

Elfelejtettem, hogy szalagcím lehetek,
Ha egyszer egy percre élni elfelejtek,
Eszembe jutottál.

Hogy régen szerettél.

És hogy mennyi éjjelt bőgtél át miattam,
Én meg élveztem, hogy kettőnkkel sok baj van,
Mert nem mondhatom meg
Hogy egy versenypálya választ el majd minket,
Arra vártam csendben, hogy egyszer a szíved
Ezt is kitalálja.

Nézd, én most is élek sokezer hibával,
Ugyanolyan vagyok, mint a sok törekvő
Álmoktól jóllakott, végül sírbafekvő,
Ugyanaz a vírus bennem is majd felnő,
Amit halálnak neveznek.
És nagy kérdésekre törekszek,
Pedig te azt mondtad, elégedj meg eggyel,
"Mit mesélsz magadról, ha majd megöregszel?"
Leülök majd halkan, ha kérdőre fognak,
Aszott pofámmal a buta mikrofonnak
Elmondhatom azt, hogy nagy kuka az egész,
Amit csináltam, az velem együtt elvész,
És akkor nevethetsz.

De egy utóirat.
Oké, hogy nem hagyok feleséget, fiat,
Szuper szódagyárat, lakást, kocsit, tévét,
Ha lesz még valakim, talán - Isten tudja -
Szégyelli is majd a rokona emlékét.
De amire vágytam,
A szíved szerelmét, amit üldöztem,
És a sírba vinném az ég alá magammal,
Ha gazdag vagyok, hát ezzel a gondolattal,
Hogy téged semmi nem kötött le hozzám,
És mégis miattad álltam meg az utcán,
Azon a kis téren, ahol mindenki fut,
Látod, itt nyitottam a szívednek kaput.
Amin ki-bejárkál
Sok millió lélek,
Amitől a polgár
Néha emberré lett,
És továbbfut benne a reggeli élet.