hajnali részegség

kosztolányi ’18

hajnali három és még nem tudtam
átfordulni a holnap reggel oldalára
sípol a fülemben a sötétség
sehol sem hallom a saját hangom
már múlóban mind a szeszbátorság
bár lehetnél inkább józanul vers
a suttogó merészség se jut sehova
hogy mernék zajongani mikor alszol
csak úgy használom jól a számat
ha ketten fonódunk gócba benne
az ima is bennem keresi címzettjét
hogy csak úgy vérezzek utánad
ahogy megszoktam az évek alatt
képtelen vagyok téged elnevezni
borgőzben vagyok kizárólag az
akinek megszólalnak a vonásai
egyetérteni is akkor könnyű
ha bekábult szavak maradnak csak
koccintással fogadjuk el egymást
ilyenkor hat meg mindig legjobban
hogy megértesz pedig pusztán
gesztusokkal közeledek feléd
de ha nélküled lépek a szobába
a kutyám se vár vakkantva ébren
a pirkadatnyi csend úgy csap belém
nem akarok egyedül vetkőzve
imbolyogni ebbe a szótlan ágyba