Khele le cini shej¹

A délelőtti busszal érkezik. Lashoj tumaro dyes²-t köszön, de rajtam és a Kisvargán kívül nem felel rá senki sem. Csurárhoz jött, a Kuslo küldte, őt pedig szólítsuk Rózának, ennyi a mondandója.

Nincs idehaza az uram, válaszol Hilda, míg a kezét törli a szoknyája szélében.

A kérdésre, hogy Hát mikor lesz?, a sánta Guszti röhög fel elsőnek. Olyan három év múlva, ha rendesen viseli magát, bari shej³.

Erre láthatólag nem számított, zavartan pillantgat körbe-körbe. Nem-e húzhatná meg magát nálunk egy ideig, kérdezi, miközben szeme egyre keresi, ugyan melyikünk lehet az, akinek jóváhagyását meg kell kapnia.

Mék intézetből jössz?, néz föl a mobiljából nagy sokára Báró, és hegyeset köp a barna porba, amint meghallja a választ: A Makarenkóból.

Jó hely az. Visszakén’ oda menned, mondja neki Hilda halkan, és a szeme sarkából les csak Tupka felé.

Oda aztán soha!, toppant a lábával. Tetszik, ahogy ugrál a melle a virágos blúz alatt. Jó volna, ha maradna.

Maradhatol, hozza meg végül a döntést a Daciából kiszerelt ülésben trónoló Tupka, de itten keményen kell dolgoznia ám mindenkinek.

Válasz helyett csak végignéz rajtunk, ahogy heverünk az udvaron szerteszét, a féregrágta gyümölcsfák árnyékában. No hiszen, feleli gúnyosan és biggyeszti a száját.

Mindjárást kezdheted is a tikszarral, bök a kalyiba oldalának támasztott seprű fele Tupka. Röhögés.

Büszke villanással a szemében veti oda: A csicskátok ugyan nem leszek!

Nem?, kérdez vissza Tupka vésztjósló nyugalommal.

Némán rázza a fejét, derekáig érő fürtjei közt kékesen szűrődik át a fény.

Megyek, a libák után nézek, hadarja Sztójka Józsi, és indul az ólak fele.

Nem megy senki sehova, emeli tenyerét Tupka már állva, és a fejével int, mire Tomika ijedt kismadárként rebben el a kecskelábú baktól.

Erős és gyors a Tupka, ezt itt mindnyájan tapasztalhattuk nem egyszer. A lányt a karjánál ragadja meg, félkörívben csapódik a bakra a karcsú test. Bal kézzel a bakot beterítő fekete haj fölött fogja össze a vékony csuklókat, másik tenyerével alig csattanó pofont oszt.

Míg Tupka a gatyáját oldja, a lány még megpróbálja elrúgni magától. Magassarkú papucsa koppan a földön, hosszú lábai a levegőt kaszálják. A mozdulattól pörgős, fehér szoknyája csípőig gyűrődik.

Diadalittasan kukorékol egy kakas, hangjára álmosan hunyorogva könyököl föl Öreg Száncsez.

Valami reccsen, és földre hull egy fehér bugyi. Aztán már csak Tupka nadrágszíja csapódik ütemesen a fán.

A Táncol a cigánylányt kezdi fütyülni valaki. Páran csatlakoznak. Khele le cini shej. Khele le cini shej.

Nagylábujjammal kacskaringós mintát rajzolok a porba.

Tupka tarkója alatt, mintha levél mögött meglapuló varangy volna, hatalmas izomcsomó domborodik. Izzadtan csillogó, szőrös dudor. Nem akarok odanézni. Nem lehet nem odanézni. Kényszerítem magam, hogy elfordítsam a fejem. A kútkávánál még ott a tegnap vagy tán tegnapelőtt nekidöntött kapa. Vajon mekkora erővel kéne a dudorra csapnom vele, hogy Tupka lekerüljön a földre? És hányszor kéne ahhoz lesújtanom, hogy ne is keljen fel többé? Érzem, hogy az arcomba áramlik a vér.

Sutus Teri, Tupka élettársa megáll az ajtóban. Csípőjét a félfának nyomja, karján a melle felé kapdos Annuska.

A kúthoz a bak előtt vezet az út. A bak előtt, azaz Tupka orra előtt, akinek a nagyanyja boszorkány volt. Az ördöngösség benne is benn van, rám nézne és a szememből egyszerre kiolvasna mindent, nem csak a kapát, hanem minden mást is, azt is, hogy múlt nyáron a gida nem elszökött, hanem mi rekkentettük el a Kisvargával, meg azt is, hogy fürdés közben néha meglesem a Terit.

Guszti előtt heggyé nő a szotyolahéj. Bágyadt csirkék kapirgálnak köröttünk, hangot alig adva. Csak a korcsok csaholnak a kerítés tövében, amíg a Báró hozzájuk nem vág egy nyárialmát. Sikoltásszerű nyüszítés jelzi a találatot.

Túloldalt Józsi szintén a kapát méregeti. Észreveszi, hogy nézem, egyszerre kapjuk el a tekintetünk. A fülem mögött dobolni kezd egy ér. Vajon közös lesz a titkunk? Vagy beárul a többieknek, és az éjjel félholtra vernek? Vagy beárulom a többieknek, és az éjjel félholtra verjük?

Szeretném, ha legalább a bak nem nyikorogna annyira, és akkor hirtelen vége lesz. Nem befejezi a Tupka, egyszerűen abbahagyja. Felnyögnek a rugók, ahogy ledobja magát, vissza az autós fotelbe.

Mintha álomból ébredne, lassan egyenesedik fel a lány. Kézfejét végighúzza a halántékán, a szoknya alja magától hullik vissza a csontos bokára. Meg se keresi a papucsát, mezítláb, hang nélkül indul a seprűért.

Nna, csettint nyelvével Tupka elégedetten, nna.

Tompa suhogással zuhan el a kapa a kútnál.

Odalent a kertek alján újra rákezdik a kutyák.