Gyilkosság

készült Csáth Géza azonos című novellája alapján

Vonatfülke látszik, amiben Gecső Béla (G.B.), harmincas, öltönyös, elegáns férfi ül menetirányban és bámul ki az ablakon. Nézi az elsuhanó tájat. Összerezzen a Kalauz érkezésére.

Kalauz: Jó napot kívánok! Kérem a menetjegyét!
G.B.: Jó napot!
G.B. nyújtja a jegyet, amit hosszasan vizsgál a kalauz.
Kalauz: Nem jó a jegye uram.
G.B.: Az nem lehet, egy órája vettem.
Kalauz: Érvényesnek érvényes, de nem ide szól, hanem az első osztályra.
G.B.: Igen az igaz, de nem akartam ismerőssel találkozni. Láttam üres ez a fülke. Mikor érünk Pestre?
Kalauz: A menetrend szerint két óra múlva, de még van egy megállónk hamarosan. További kellemes utazást!
G.B.: Minden jót!
A vonat lassít, megáll rövid időre, füttyszó hallatszik. Ünneplőbe öltözött fiatal férfi fedeles kosárral érkezik a fülkéhez. Megáll, lekapja a kalapját.
Férfi: Tiszteletem! Megengedi? (mutat az átellenes helyre)
G.B.: Csak tessék.
A férfi a kosárból egy kendőt terít a térdére, a zsebéből bicskát a kosárból szalonnát és egy darab kenyeret vesz elő, komótosan eszik. G.B. odapillant, nyel.
Férfi: Ha nem sértem meg. (nyújt egy falatot) Kóstolja meg! Ilyen jó szalonnát még nem evett, a kenyeret meg tegnap a néném maga sütötte.
G.B. szabódik, aztán elveszi a falatot.
G.B.: Köszönöm.
Némán esznek.
Férfi: Öblítsük is le! (egy üveget vesz elő, kihúzza a dugót és nyújtja) Tiszta szilva, még az apám főzte, legyen néki nyugodt a sír.
G.B. beleszagol, meghúzza, köhög.
G.B.: Jó erős.
Férfi: Egészségünkre! (most ő iszik)
Férfi: Olyan ismerős nekem az úr.
Kalauz jön, látja a férfi kezében az üveget.
Kalauz: Kérem ez nem kocsma! Menjen át egy másik fülkébe, ne zavarja az urat!
G.B.: Hagyja csak, nincs semmi gond!
Kalauz: Menetjegye van?
Férfi kiteszi az ülésre a bicskát, néhány apróságot, megtalálja a jegyét. Kalauz forgatja, lyukaszt, visszaadja. Köszönés nélkül kimegy. A férfi visszapakol a zsebébe, a bicskát ott felejti.
Férfi: Megvan, a temetésen láttam!
G.B.: Maga az öreg Péter rokona?
Férfi: A fia vagyok. (az üveget ismét nyújtja) Igyunk a megboldogultra!
G.B.: Sajnálom!
Férfi: Nehézéletű, becsületes ember volt. (elérzékenyül, törölgeti kézfejével a szemét, isznak)
G.B.: Mindenkiről ezt mondják a sírjánál.
Férfi: Elküldött, Pestre tanulni, legyek több nála. Küldte a pénzt, hogy iparos legyen belőlem, hamarosan leteszem a mestervizsgát. Úgy terveztem innen már megfordítom a pénz útját. De most már örökre az adósa maradok.
(isznak, kiürül az üveg)
Férfi: Maga lenne az ifjú Gecső úr? Emlékszem jól az apjára, erősen hasonlít rá.
G.B.: Az vagyok.
Férfi: Maguknál dolgozott az apám is. Ritkán írt levelet, de abban mindig említette, milyen jó sora van a házuknál.
G.B.: Már egy éve nem.
Férfi: Nekem azt írta. Nem értem, akkor honnan volt a pénz? Az egész megyében minden föld a maguké, nem mehetett máshová!
G.B.: (nagy levegőt vesz) Nos, idefigyeljen, nem volt olyan becsületes az öreg Péter, amint a pap búcsúztatta. Apám temperamentumos ember lévén azonnal kidobta, amint rajtakapta, hogy az ezüstből hiányzik. Ez nem volt elég, hol egy liba, hol meg egy malac tűnt el. Börtönbe akarta csukatni az öreget. Bizonygattam az apámnak, hogy milyen nevetséges dolog a lopást olyan szigorúan büntetni, ha valakinek nincs ennivalója kénytelen lopni.
(a Férfi indulatosan felugrik)
Férfi: Az nem lehet, csak a pletykások ráfogták.
(lassan sötétedik)
G.B.: Nem, az utolsó lopása okozta a halálát.
Férfi: Nekem azt mondták a szíve, már öreg volt 63 éves.
G.B.: Apám lefizette a cselédeket.
(a Férfi bénultan ül)
Férfi: Hogy történt, jogom van tudni.
G.B.: Július huszadikán történt, két héttel ezelőtt. Éjfél után járt, nem tudtam aludni, fájt a fejem. Egyszer csak fűrészelő zajt hallok. Vártam, de a kutyák nem ugattak. Hallgatóztam. A tolvaj igen óvatosan dolgozott, szinte szakértően. Nem féltem, elindultam a hang felé, szerettem volna megnézni az arcát, a termetét, elbírok-e vele? Hallottam, ahogy kiemeli az ablaküveget és bemászik. Már csak egy vékony ajtó választott el tőle. Arra gondoltam, reggelinél, ha elmesélem apám milyen büszke lesz rám. Részeg voltam a bátorságomtól. Berúgtam az ajtót.
Férfi: Ezt csak kitalálja, hazudik. (reménykedve)
(már csak a körvonalaik látszanak, nem kapcsolják fel a fülke lámpáját)
G.B.: Beléptem, láttam a pénzszekrénynél áll. Ráugrottam, éreztem, hogy megijedt, belém harapott, ütöttem, lezuhantunk a földre. Szorítottam a két térdemmel, hallottam, ahogy reccsen a bordája, nem ütött, csak harapott, mint egy beszorított állat. Lefogtam a fejét és vaskapocsként rátapasztottam kezem a nyakára.
Férfi: Elég! (kétségbeesve)
G.B.: (nem lehet már leállítani) Ujjaimmal a gégéjét nyomtam. Teljesen úr voltam a testén, de nem tudtam levenni a kezem a nyakáról. Azt sem tudtam mennyi idő telhetett el így. Egyszerre éreztem, hogy nem mozdul. Felálltam és felkapcsoltam a lámpát, hogy az arcába nézzek. Sárga szemei dülledten néztek rám. Az öreg Péter már halott volt.
Férfi: Jaj! (fejét a kezébe ejti)
G.B.: Megrémültem és elhűltem, aztán ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem, lélegeztetni próbáltam, de tudtam hiába. És akkor körülnéztem a szobában, a földön ott hevertek a betörőszerszámai. Mint egy fénykép úgy látom a kalapácsot, rossz ráspolyt, fúrót.
Ezekkel akarta megfúrni a vasszekrényt, egy hét is kevés lett volna rá. Hirtelen rettentő szánalom és sajnálkozás szorította el a torkomat, szegény öreg Péter.
Férfi: Szegény apám.
G.B.: Felkeltettem apám, engem a szobámba küldött, és intézkedett. A reggelinél csillogó szemmel nézett rám, azt mondta büszke rám. Nem örültem, csak azt éreztem, megöltem egy embert.
Férfi: Pesten az első utam a rendőrségre lesz.
G.B.: Ugyan minek, ez már nem támasztja fel.
Férfi: De az igazság!
G.B.: Az mindenkinél ott van.
Férfi: Bíróság elé vitetem!
G.B.: Ne legyen nevetséges, a mi megyénkben tárgyalnák, apám kártyapartnere a bíró, az ügyész pedig a vadásztársa. No, jó ember elmondtam, nem lett tőle boldogabb. Hamarosan megérkezünk, menjen, tegye le a mestervizsgáját és legyen jó iparos.
(pislog az égő a fülkében, ki-kialszik, hallgatnak)
Kalauz: (hangja hallatszik) Keleti pályaudvar következik!
(A Férfi feláll, kijön a fülkéből. Áll a vonat. A Kalauz benéz a fülkébe)
Kalauz: Megint kilazult az égő. (felnyúl, csavarja, világos lesz, G.B. ott ül)
Kalauz: Ébredjen uram! Megérkeztünk! Végállomás! Nem hallja! (odalép, megrázza a vállát, mire G.B. előreesik a földre, a melléből kiáll a bicska) Uram-atyám! Mindig oda kell ülni, ahová szól a jegy.