Újév előtt

Megjöttem a dzsungelbe, a városba
ezek itt mind vademberek.
Tülekedek a villamoson velük,
szemükbe nézni nem merek.
A körúton meg-megállok,
a petárdaárus regél valakinek,
és a sok felnőtt-kisgyerek
veszi az árut és fizet.

(Otthon, tudom, minden csendes,
tévék villódznak a keretek mögött,
és sejtelmességet mímelve,
házak közé furakodott a köd.)

Ez itt a másik-magyarország,
és az ismeretlen sok másikok
harsányan, de nem szépen
„megünnepelnek” – megint csak ásítok.
A reggel üresebb lesz,
még a sztenderd üresnél is,
papírpoharat gurít a szél majd,
ez amolyan újévi fétis.

(A csendem hiányzik, kiáltja magát,
kívánkozást mutat, csalogat,
honvágyat szít, múlt nélküli múltat,
megidéz el nem múlt szagokat.)