migráns

úgy tűnik, mindent unok:
az autók is balkormányosak, mint nálunk,
a telefon is ugyanúgy cseng, jingle bells, jingle bells,
a pizza szaga is pont úgy émelyít az aluljáróban,
a villamosok is hosszúak, mint a combino,
parkolóórák állnak az út mellett, pénzbedobósak,
a metróban mindenki nyomogat, aki nem,
az nézi azt, aki nyomogat,
daniel craig és monica bellucci néz le
a plakátokról rám, spectre
buszok parkolnak a főtér mellett, mint a hősök terén,
ketten szürcsölnek a kis kávézó teraszán,
apple macbookok a kirakatban,
az utcai árusnál főtt kukoricát kapni,
barcelona mezt pedig a bóvliárusnál,
a szemétládák mellett kupacokban állnak
az üres, kirakott ikeás dobozok,
a sarkon, az autók között, egy asszony kéreget,
karján a gyerekkel,
nyugdíjasforma öregek válogatnak a gyümölcsárusnál,
a másodosztályú árut keresik, mint az mdf piacon,
mindenki halkan duruzsol a megállóban,
és egy pillanatra csend lesz,
aztán mindent betakar
a müezzin hangja