Négyes

Sínen vagyok, zötyög a villamos,
a Moszkva tér felől a hídon át,
egy törtető bokámra rátapos,
de nem jut így se senkinél tovább.

A laptop húzza hátizsákomat,
az évek pluszba rámjövő kilók,
tűnődni rajta nem lehet sokat,
mobil csörög, azt kérdezik mi volt.

Rugóra járom ezt, rutin futam,
a pálya fixált A és B között,
egy gombnyomás, a négyes elsuhan,
az élet, mint egy jó szonett, kötött.

Az ellenőr egy nap, ha megjelen,
Khronosz szerint lejár a bérletem.