Sanyi, s a többi...., nincs

Van Sanyi, s a többi..., nincs.
Csak ő kell. Ahogy be tud
feküdni a mosdókagyló
alá, amikor az eldugult!
A konyhaablakból figyelem, ahogy
fát vág. Közben megfeszülnek a
rágóizmai. Majd bejön, és enni kér.
Aztán újra enni kér.
Este, mikor a csapata vesztésre áll,
kimegy a hűtőhöz, és az egész
fazékkal beviszi a maradékot a tévé elé.
Nézem a notebook mögül.
Sanyit nem zavarja, ha esténként írok,
örül, hogy nem szólok bele a fociba.
És amikor a pörkölt után sem fordult meg
a meccsállás, a levetett jobb zokniját mindig
a bal kezével emeli az orrához, olyankor
mindig egy kicsit még tovább írok.
Mert van Sanyi, s a többi...
miért is kellene?